A nap felkel a Szavannán, aranyfénnyel öntve el az egész tájat. Az állatok messziről gyülekeznek a trónszikla körül, izgatottan várják a nagy eseményt: megszületett Mufasa, az oroszlánkirály kisfia, Szimba!
Mufasa, a nagy és bölcs király büszkén áll a szikla szélén, mellette Sarabi, az oroszlánkirálynő, aki gyengéden tartja karjaiban az újszülött kölyköt. Rafiki, a bölcs pávián pedig áldást mond a kicsire.
Rafiki mosolyogva felemeli Szimbát, hogy mindenki láthassa.
Rafiki: „Nézzétek, itt van a jövő királyunk, Szimba!”
Az állatok boldogan üdvözlik a kis oroszlánt, mindenki meghajol előtte. Az elefántok trombitálnak, a majmok tapsolnak, a madarak szárnyukat verdesik. Az egész Szavanna örül.
Sarabi (suttogva Mufasának): „Nézd, milyen gyönyörű. Ő lesz a legjobb király, akit valaha láttunk.”
Mufasa (büszkén): „Ő lesz az, akit a Szavanna soha nem felejt. De sok mindent meg kell tanulnia, és én ott leszek, hogy tanítsam őt.”
De a tömegben van valaki, aki nem örül. Zordon, Mufasa testvére, az árnyékban áll, és sötéten figyeli az eseményeket.
Zordon (morgolódva, magának): „Szóval, most egy kölyök lesz a király. Én kellett volna, hogy a trónra kerüljek, de most minden tervem romba dőlt!”
Zordon szemében irigység és düh csillog, miközben elsétál a trónsziklától.
Zordon visszahúzódik egy rejtett barlangba, ahol a hiénák, Shenzi, Banzai és Ed várják őt. A hiénák mindig készen állnak a gonoszságra, de most különösen izgatottak.
Shenzi: „Na mi van, Zordon? Most hogy megszületett a kis herceg, mi lesz a terv?”
Zordon (gúnyosan): „Ne aggódjatok. Még semmi sincs veszve. Szimbának… hmmm… baleset érheti.”
Banzai (nevetve): „Baleset? Hahaha! Mégis milyen baleset?”
Zordon (mosolyogva): „Egy olyan baleset, amit senki nem fog túlélni. De ehhez szükségem lesz rátok.”
A hiénák gonoszul kacagnak, miközben Zordon előadja tervét.
Zordon: „Szimba csak egy kölyök, aki semmit nem tud a világról. Mi pedig… segíthetünk neki, hogy soha ne legyen király.”
Ed (idétlenül vihogva): „Hihihi, ez jó lesz!”
Zordon gonosz tekintete azt sugallja, hogy nincs visszaút. Eldöntötte: ha Szimba útban van a trónhoz, akkor neki el kell tűnnie.
A nap fénye már alábbhagyott, és a Szavanna árnyékba borul. Szimba boldogan játszik a szülőhelyén, de Zordon sötét tervei már készülnek a háttérben. Egy napon Zordon és a hiénák csapdát állítanak Szimbának.
Zordon (a hiénáknak): „Ma van az a nap, amikor Szimba végre eltűnik. Az elhagyott folyómederben vár ránk a lehetőség.”
A hiénák bólintanak, és Zordon csapdába csalja Szimbát azzal, hogy elhiteti vele, érdekes új helyet talált, ahol játszhat.
Szimba (vidáman): „Apa, nézd, mit találtam! Egy régi folyómeder! Menjünk oda, biztosan találunk valami izgalmasat!”
Mufasa (aggódva): „Hé, fiam, nem lenne jobb, ha inkább hazamennénk? Az erdőben mindig történhet valami váratlan.”
De Szimba makacs és kíváncsi, ezért elindul a folyómeder felé, ahol egy hatalmas bivalycsorda vár. Ahogy közeledik, a bivalyok pánikba esnek, és rohanni kezdenek.
Szimba (ijedten): „Apa, segíts!”
Mufasa azonnal odarohan, hogy megmentse fiát. Ahogy a bivalyok között küzd, Zordon titokban figyeli a történéseket, és örömmel látja a zűrzavart.
Mufasa (kiáltva): „Szimba, menj innen gyorsan!”
Mufasa sikeresen kimenti Szimbát a bivalyok elől, de miközben próbálja megvédeni őt, Zordon és a hiénák elárulják, és Mufasa végül az életét áldozza, hogy megmentse fiát.
Szimba (sírva): „Apa, ne hagyj el engem!”
Mufasa utolsó szavai: „Szimba, mindig emlékezz rá, hogy a bátorság és a szeretet mindig veled lesz. Menj és élj!”
Mufasa halála után Szimba összeomlik, és Zordon örömmel foglalja el a trónt. Szimba, megszédülve a veszteségtől, menekül a Szavannáról.
Szimba éjszakai menekülése során egy sűrű erdőbe jut, ahol elveszti a tájékozódást. Másnap reggel, amikor felébred, egy teljesen új világra talál: az erdő zöldellő, és egy kis tóparton találkozik két érdekes lénygel.
Timon (vidáman): „Hé, nézd csak, egy újabb látogató! Milyen szerencsénk van!”
Pumba (nevetve): „Nézd, egy kis oroszlán! Hogy kerültél ide, kis haver?”
Szimba kicsit félve nézi a két furcsa lényt: Timon, a szurikáta, és Pumba, a varacskos disznó. Timon és Pumba egy kis tisztáson élnek, és nem igazán törődnek a világ dolgairól.
Szimba (félelemmel): „Én… én Szimba vagyok. Elvesztem, és nem tudom, mit tegyek.”
Timon (mosolyogva): „Nincs mitől félni! Mi itt mindent tudunk, amit csak tudni érdemes. A legjobb, ha itt maradsz velünk!”
Pumba (szívélyesen): „Igen! „Hakuna Matata” – ez azt jelenti, hogy ne aggódj semmiért!”
Timon és Pumba bemutatják Szimbát az élet egyszerű örömeinek, a finom falatoknak és a mókás pillanatoknak. Szimba fokozatosan belemerül az új életébe, és élvezi az egyszerű életet, miközben új barátaitól tanulja meg, hogy néha el kell engedni a múltat, hogy élvezhessük a jelent.
Ahogy Szimba felnőtté válik, egy nap találkozik Nala-val, aki szintén a Szavannáról származik. Nala elmeséli neki, hogy a királyságot Zordon uralja, és az egész Szavanna szenved az új uralkodótól.
Nala (szomorúan): „Szimba, vissza kell térned. Zordon tönkretette a királyságot, és az állatok szenvednek. Mufasa sosem akarta volna ezt!”
Szimba (megdöbbenve): „De én… én nem tudom, mit tehetnék. Én még mindig nem vagyok biztos magamban.”
Nala (bátorítóan): „Azt mondtad, hogy mindig emlékezni fogsz apád tanításaira. Most itt az idő, hogy megmutasd, amit tanultál. Az igazi király nem csak a trónért harcol, hanem az igazságért is.”
Nala szavai mélyen megérintik Szimbát. Éjszaka, miközben az égbolton ragyognak a csillagok, Szimba álmot lát: apja szelleme jelenik meg előtte.
Mufasa szelleme: „Szimba, ne feledd, hogy mindig a szívedben hordozhatod a bátorságot és a szeretetet. Most kell szembenézned a múltaddal, és vissza kell szerezned, ami jogosan a tiéd.”
Szimba felébred, és eltökélt, hogy szembenéz Zordonnal. Nala, Timon és Pumba is vele tartanak, és együtt indulnak vissza a Szavannára.
A Szavannán Zordon és a hiénák uralkodnak, és mindenki szenved a gonosz hatalmuktól. Szimba, Nala, Timon és Pumba felfedezik, hogy Zordon palotája félelmetes és szomorú.
Szimba (döntően): „Most itt az idő, hogy visszaszerezzük a trónt! Először szembenézünk Zordonnal, és elűzzük a hiénákat.”
Timon (izgatottan): „Tudom, hogy sokat dolgoztunk ezért, de nekünk sikerülnie kell!”
Pumba (bátorítóan): „Igen! Képesek vagyunk rá! Az igazság és a bátorság győzni fog!”
Szimba és csapata belekezd a tervükbe. Először is el kell kerülniük a hiénákat, akik őrzik a palota bejáratát. Timon és Pumba ügyesen elterelik a hiénák figyelmét, míg Szimba és Nala bejutnak a palotába.
Zordon (haragosan): „Mit kerestek itt? Az én királyságom már régen a tiétek volt!”
Szimba (bátoran): „Itt az idő, hogy visszaszerezzük, ami jogosan a miénk. Nem engedjük, hogy a gonoszság uralkodjon a Szavannán!”
Szimba és Zordon összecsapnak. A harc heves, de Szimba, a bátorságával és az igazságérzetével, végül legyőzi Zordont, aki elmenekül a Szavannáról.
Szimba, Nala, Timon és Pumba visszatérnek a trónsziklára. Szimba feláll a trónra, és az állatok örömmel üdvözlik őt. Az egész Szavanna ünnepel, és a régi dicsőség visszatér.
Szimba (örömmel): „Köszönöm nektek, hogy mellettem álltatok. Most újra felépítjük a királyságot, és minden állatnak jobb lesz.”
Nala (mosolyogva): „Szimba, te vagy az igazi király, és most már mindenki tudja, hogy a szeretet és a bátorság mindig győzedelmeskedik.”
Timon és Pumba boldogan táncolnak, és a Szavanna zene és nevetés hangjaitól visszhangzik.
Az utolsó jelenetben a nap lemenő fénye ragyog a Szavannán, és Szimba, Nala, Timon és Pumba együtt néznek az új jövő elé. A Szavanna újra virágzik, és minden állat boldogan él a béke és a szeretet jegyében.
A mesefilm története röviden:
Mufasának, az állatok királyának megszületik első gyermek, Szimba. A kis trónörököst a dzsungel állatai nagy tiszteletben tartják, de van, aki egészen másként áll hozzá. Szimba gonosz nagybátyja, Zordon a hiénákkal szövetkezik a trón elfoglalására, azaz Szimba kiiktatására. Ezt pedig csak Mufasa halála árán érheti el. Zordon úgy alakítja a dolgokat, hogy Szimbát életveszélybe sodorja: egy kiszáradt folyómederben menekülő bivalycsorda útjába kerül, és csak apja, Mufasa önfeláldozásának köszönhetően tud megmenekülni. Mufasa halála után a kis oroszlán elhagyja szülőhelyét, a trónt pedig Zordon foglalja el. Szimba világgá megy, közben pedig kedves, mókás barátokat szerez, izgalmas kalandokat él át. Mikor ifjú oroszlánná serdül, úgy dönt, bosszút áll apjáért és visszaszerzi a trónt, és átveszi jogos örökségét: ő lesz az új Oroszlánkirály.
