Repcsivel Afrikába
„Kalandra fel, irány New York!” kiáltotta Alex, az oroszlán, miközben a pingvinek által barkácsolt repülőgép fedélzetén ugrándozott.
„Végre újra ehetek igazi hotdogot!” lelkendezett Marty, a zebra, csíkos sörényét lobogtatva a szélben.
„Remélem, lesznek ott nyugtató gyógynövények…” motyogta Melman, a zsiráf, idegesen tekergetve a nyakát.
Gloria, a víziló, csak nevetett barátai izgatottságán. „A legfontosabb, hogy újra együtt leszünk!”
A pingvinek Skipper vezetésével büszkén indították be a motort. A repülő rángatózva felemelkedett a levegőbe, és nekivágott az óceánnak.
De a kaland hamarosan váratlan fordulatot vett. Egy hatalmas durranás rázta meg a gépet, és a motor köhögve leállt.
„Mayday! Mayday!” kiabálta Skipper. „Vészhelyzet! Zuhanunk!”
A repülő egyre gyorsabban veszített a magasságából, és végül egy hatalmas puffanással landolt… valahol Afrikában.
Üdv itthon, Alex!
„Hol vagyunk?” kérdezte Melman rémülten, körülnézve a hatalmas, füves pusztán.
„Úgy tűnik, Afrikában” felelte Vilma, miközben a térképet tanulmányozta.
Ekkor egy oroszlánfalka bukkant fel a távolban. Alex szíve hevesen vert a mellkasában.
„Várjatok!” kiáltotta. „Ezek az én fajtársaim!”
Az oroszlánok kíváncsian közeledtek. Alex izgatottan lépett előre, és bemutatkozott.
„A nevem Alex, és én…”
„Alex?” szakította félbe egy mély hang. „Te vagy az?”
Egy hatalmas oroszlán lépett ki a többiek közül. Alex szeme tágra nyílt.
„Apa?” suttogta hitetlenkedve.
Zuba, Alex apja, boldogan ölelte magához rég elveszett fiát. Az egész falka ünnepelt, kivéve egy oroszlánt, akinek a tekintete sötét volt a haragtól.
„Makunga…” morogta Zuba. „Úgy látom, ő még mindig itt van.”
A kaland most kezdődött csak igazán!
Új barátok, új kalandok
Míg a pingvinek a repülővel bajlódtak, Alexék felfedezték az afrikai szavannát. Marty boldogan vágtatott a zebrák között, Melman pedig csodálkozva nézte a hatalmas baobabfákat.
„Ez hihetetlen!” kiáltotta Gloria. „Olyan, mint egy képeslap!”
Ekkor egy csapat vidám maki ugrott le a fákról, és körbevették őket.
„Üdvözlünk Afrikában!” kurjantotta egy mókás maki, akit Móricnak hívtak. „Mi vagyunk a legmenőbb bandája a környéknek!”
A makik táncolni és énekelni kezdtek, és hamarosan mindenki velük együtt bulizott. Még Melman is elfelejtette a félelmeit, és táncra perdült egy csinos zsiráflánnyal.
De a móka nem tartott sokáig. Egy őrült hörcsög, Kobra, jelent meg a színen, és azt állította, hogy a világvége közeleg.
„Mindenki meneküljön!” kiabálta Kobra. „Jön a nagy BUMM!”
A legtöbb állat kinevette, de Alex és barátai hamarosan rájöttek, hogy Kobra figyelmeztetése nem volt alaptalan. A vízlelőhelyek kiszáradtak, és az állatok egyre szomjasabbak és ingerültebbek lettek.
Szomjazó szavanna
A vízhiány miatt az állatok között feszültség támadt. Makunga, aki mindig is irigyelte Zuba hatalmát, kihasználta a helyzetet.
„Zuba képtelen gondoskodni rólunk!” harsogta. „Válasszatok engem vezetőnek, és én vizet hozok nektek!”
Alex dühösen nézett Makungára. Tudta, hogy a gonosz oroszlán csak a saját hatalmát akarja növelni.
„Ne hallgassatok rá!” kiáltotta. „Apám mindent megtesz értünk!”
De az állatok kétségbeesettek voltak. A szomjúság elvette az eszüket, és egyre többen álltak Makunga mellé.
„Mit tegyünk?” kérdezte Marty kétségbeesetten.
„Meg kell találnunk a vizet!” mondta Vilma határozottan. „Mielőtt túl késő lenne!”
Alex elszántan nézett barátaira. „Együtt meg tudjuk csinálni!”
A csapat elindult, hogy megkeresse a megoldást, és megállítsa Makungát, mielőtt az egész falka veszélybe kerülne.
A nagy mentőakció
„Merre induljunk?” kérdezte Melman aggódva. „Az egész szavanna olyan száraz, mint a sivatag!”
Ekkor Kobra jelent meg újra, izgatottan hadonászva a mancsaival.
„Én tudom, hol van víz!” csipogta. „Kövessetek!”
A csapat szkeptikusan nézett rá, de nem volt más választásuk. Kobra vezetésével nekivágtak a szavannának, a pingvinek és a makik is velük tartottak.
Útközben számos akadályt kellett leküzdeniük. Át kellett kelniük egy krokodilokkal teli folyón, és meg kellett küzdeniük egy csapat mérges kígyóval. De a barátok összefogtak, és minden veszélyt legyőztek.
Végül egy rejtett vízeséshez értek. A víz csobogása olyan édes muzsika volt a fülüknek!
„Megcsináltuk!” kiáltotta Gloria örömtáncot járva.
De hogyan juttatják el a vizet a többiekhez? A pingvinek, mint mindig, előálltak egy őrült tervvel. Egy sorozat robbanás és ügyes mérnöki munka segítségével sikerült elterelniük a vizet, és egyenesen a kiszáradt vízlelőhelyek felé vezetni.
A hős visszatér
Amikor a víz elérte a szavannát, az állatok örömujjongásban törtek ki. Makunga döbbenten nézte, ahogy terve szertefoszlik.
Alex büszkén állt a vízesés mellett. „Látod, Makunga? Nem kell uralkodnod másokon, hogy segíts nekik!”
Az oroszlánok Zuba köré gyűltek, és éltették a bölcs vezetőjüket. Makunga szégyenkezve elsomfordált.
Zuba meghatottan ölelte meg Alexet. „Büszke vagyok rád, fiam” mondta. „Igazi vezető lett belőled.”
Alex boldogan nézett körül. A szavanna újra élettel telt meg. Az állatok ittak, játszottak, és békében éltek egymás mellett.
„Ez az igazi Afrika!” suttogta Marty, miközben a zebrák között vágtatott.
Melman pedig rájött, hogy nem is kell gyógynövény, ha ilyen csodálatos barátai vannak.
Afrika csodái
A pingvinek megjavították a repülőt, de a barátok úgy döntöttek, hogy egy ideig még maradnak Afrikában.
„Ez a hely túl szép ahhoz, hogy elhagyjuk!” mondta Gloria, miközben a vízilovakkal pancsolt a tóban.
„És annyi mindent fel kell még fedezni!” tette hozzá Alex izgatottan.
A következő napokban a csapat bebarangolta a szavannát. Marty a zebrákkal versenyzett, Melman megtanult gyógynövényeket gyűjteni, Gloria pedig víziló balettet tanított az új barátnőinek.
Alex sok időt töltött az apjával és a falkával. Megtanulta az oroszlánok szokásait, és rájött, hogy milyen erős kötelék fűzi őt a családjához.
Egy este a barátok a tűz körül ültek, és a csillagokat nézték.
„Sosem fogom elfelejteni ezt a kalandot” mondta Marty álmodozva.
„Én sem” bólintott Melman. „De azért New Yorkot sem adnám semmiért!”
Gloria elmosolyodott. „Talán egyszer még visszatérünk oda. De addig is élvezzük Afrika csodáit!”
Alex a távolba nézett, ahol a hold ezüstösen világította meg a szavannát.
„Ez az otthonom” suttogta. „És büszke vagyok rá.”
A barátok még sokáig maradtak Afrikában, új kalandokat keresve és élvezve a vadon szabadságát. De mindig emlékezni fognak arra, hogy bárhonnan is jöttek, a legfontosabb, hogy együtt vannak.
Madagaszkár 2. mesefilm története
Alex, az oroszlán, Marty, a zebra, Melman, a zsiráf, Gloria, a víziló, a riszálós Julien király, Maurice és persze a katonás pingvinek New Yorkból Madagaszkár távoli partjaira vetődtek. Hihetetlen ötletük támad: a pingvinek kipofoztak egy repülőgép roncsot, amivel aztán az egész csapat a felhők közé emelkedik, hogy aztán eljuthasson Afrika vad és kietlen szavannáira, ahol életükben először találkozhatnak vadon élő társaikkal. Közben megtanulják, hogy mi a különbség a new yorki betondzsungel és az afrikai szavannák világa között. Rég nem látott rokonok, vadászok és vetélytársak – kaland kaland hátán. Afrika igazi tutkeráj hely, de tényleg jobb, mint igazi otthonuk, a Central Park?
