Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy vidám kis mókus, akit Miki Mókusnak hívtak. Miki a Zölderdő mélyén élt, egy hatalmas, öreg tölgyfa odvában. Minden reggel, amikor felkelt, kellemesen süppedős levelek között nézett körül, és a nap első sugarai fénnyel töltötték meg a fát és az erdőt.
Miki imádott diót gyűjteni. Minden ősszel, amikor a fák ágai roskadozni kezdtek a sok érett gyümölcs súlya alatt, Miki örült, mint egy kisgyerek a játékboltban. Főleg a diókért rajongott, mert az volt a kedvenc csemegéje. ‘Ha van dió, van vidámság!’ – mondta mindig, amikor a barátai, Kiki a Kecske és Pici a Páva, meglátogatták őt.
Egy nap, ahogy Miki a közeli domboldalon diót keresett, észrevett valami különös dolgot. A domb mögött egy csillogó fény villogott. Miki kíváncsi lett, és gyorsan felmászott a dombra, hogy megnézze, mi az. Amikor felért, egy csodás dolgot látott: egy hatalmas, zöld diófa állt, amely tele volt aranyszínű diókkal. Gyönyörű volt! Miki tudta, hogy talált valami igazán különlegeset.
‘Mi lenne, ha összegyűjteném ezeket a csodálatos diókat?’ gondolta. De ahogy közelebb ment a fához, hirtelen megjelent egy színes szárnyú tündér. A tündérnek csillogó, ezüstös haja volt és ragyogó kék szemei, amelyek vidámságot sugároztak.
‘Üdvözöllek, Miki Mókus! Én vagyok Lili, a Diótündér!’ mondta a tündér mosolyogva. ‘Ez a diófa a varázslatos diók fája. De figyelj, a diók nem csak úgy szedhetők le. Tölts el három próbát, ami megmutatja, hogy méltó vagy erre a csodára!’
Miki izgatottan bólintott. ‘Mik azok a próbák?’ kérdezte.
‘Az első próbát úgy hívják, hogy ‘Bátor Dió’. A domb túloldalán él egy pók, aki mindig megijeszti a barátait. El kell látogatnod hozzá és meg kell barátkoznod vele!’ – mondta Lili.
Miki kissé megijedt a pók gondolatától, de bátorságot gyűjtött, és elindult a dombra. Amikor odaért, hirtelen meglátta a pókot, aki éppen a hálóját szőtte. A pók neve Zizi volt, és amikor meglátta Mikit, ijedten hátrált egyet.
‘Ne félj, Zizi! Én Miki Mókus vagyok, és nem akarok rosszat.’ mondta Miki kedvesen. ‘Csak szeretnék barátkozni veled!’
Zizi meglepődött. ‘Senki sem jött még hozzám így. A barátság jó dolog, de én nem szeretem, ha megijesztenek.’ válaszolta.
Miki mosolyogva mesélni kezdett magáról, a Zölderdőről, a barátairól és arról, hogy mennyire szereti a diót. És ahogy Miki beszélt, Zizi kezdett megnyílni, és végül elhívta Mikit, hogy nézze meg a csodás hálóját.
‘Ez valóban gyönyörű!’ mondta Miki. ‘Tudod mit? Szedjünk együtt diót! Én megmutatom neked, hogy milyen finom!’
Zizi nagyon boldog lett, és együtt indultak a diófa felé. Miki teljesítette az első próbát, ami után a Diófán is nagyobb lett a fény.
‘Most már csak két próbát kell teljesítened!’ mondta Lili, amikor Miki visszatért.
A második próbát ‘Ügyes Dió’ néven emlegették. Lili feladta, hogy Mikinek el kell készítenie egy csodás diótortát a fák között található gyümölcsökből. Miki izgatottan nekilátott a feladatnak, és Zizit is meghívta segíteni. A két új barát együtt gyűjtött gyümölcsöket, dióhéjat, és végül elkészítették a legfinomabb diótortát, amit valaha láttak.
‘Ez fantasztikus!’ kiáltott Miki, mikor Lili megkóstolta. ‘Megcsináltuk!’
A Diótündér elmosolyodott, és kijelentette, hogy ez a próbája is sikerült.
Most már csak egy utolsó próba maradt. ‘Ez a ‘Kreatív Dió’. Csinálj egy műalkotást diós dolgokból, amit a barátaiddal megosztasz!’ mondta Lili, és Miki szeme felcsillant az izgalomtól.
Miki haza sietett, és a barátait is magával vitte. Kiki és Pici is segítettek neki a kreatív műalkotás elkészítésében. Dióból, levelekből, és mindenféle színes termésből csodás képet alkottak, és mindenki csodálta.
Végül, mikor elkészült, Miki bemutatta a műalkotást a fák alatt ülő barátainak. Mindenki mosolygott és tapsolt, a kis művész büszkén állt ott.
‘Ez nem csak valódi művészet, de igazi baráti összefogás is!’ mondta Lili, amikor látta, hogy Miki boldogan néz rá.
A Diótündér végül megajándékozta Mikit az arany diókkal, amiket hozott a csodás fáról. ‘Most már te is bejuthatsz a diókincshez, és megoszthatod barátaiddal ezt a csodát!’ mondta.
Miki soha nem felejtette el ezeket a különleges pillanatokat, és a barátság erejét, aminek köszönhetően elérte, amit mindig is szeretett volna. Így hát Miki Mókus, Zizi és az összes barátja együtt élvezték a diókincs örömét, a sok vidám pillanattal együtt.
A kis mókus biztos volt benne, hogy még sok izgalmas kaland vár rá a Zölderdőben, ahol a barátok és a közös kincsek mindig életet adtak a varázslatnak.
Vége
