Ebből a történetből kiderül, hogyan is kezdődött a kis hableány meséje. Sok-sok évvel azelőtt, hogy Ariel találkozott volna a herceggel, a víz alatti királyságban be volt tiltva a zene. Ariel viszont képtelen zene nélkül élni, ezért döntésre kényszerül, hogy a családi kötelességet vagy szenvedélyét választja. Barátai és hat nővére segítségével talán sikerül visszacsempésznie a dallamokat a tenger mélyére.

A kis hableány – A kezdet kezdete: Történet, szereplők és varázslatos érdekességek

A víz alatti világ mindig is tele volt rejtélyekkel és csodákkal. Képzelj el egy birodalmat a tenger mélyén, ahol sellők élnek, a halak beszélnek, és a zene mindenkit boldoggá tesz. A Disney egyik legismertebb és legkedveltebb meséje, A kis hableány, egy ilyen világba kalauzol el minket. Mindannyian ismerjük Ariel, a kíváncsi hableány történetét, aki beleszeretett egy emberbe, Eric hercegbe, és mindent megtett, hogy a szárazföldön élhessen. De vajon elgondolkodtál már azon, milyen volt Ariel élete azelőtt, hogy találkozott volna a herceggel? Milyen volt a kapcsolata az apjával és a nővéreivel? És miért is féltette annyira Triton király a lányát az emberek világától?

A kis hableány – A kezdet kezdete című mesefilm pont ezekre a kérdésekre adja meg a választ. Ez a varázslatos történet visszarepít minket az időben, egy olyan korba, amikor Ariel még csak egy kislány volt, és a tengeri birodalom, Atlantika, még tele volt nevetéssel és dallamokkal. A mese bemutatja, hogyan változott meg minden egy szörnyű tragédia után, és hogyan vált a zene tiltott dologgá a víz alatti királyságban. Felfedezhetjük Ariel gyerekkorát, megismerhetjük édesanyját, és tanúi lehetünk annak a bátor küzdelemnek, amelyet a kis hableány a zene és a boldogság visszahozásáért vívott.

Ez a cikk elmeséli neked A kis hableány – A kezdet kezdete teljes történetét, bemutatja a szereplőket, akiket megszerettünk, és az új arcokat, akikkel ebben a kalandban találkozhatunk. Emellett izgalmas érdekességeket is megosztunk a mese hátteréről, hogy még jobban megérthesd ezt a csodálatos világot. Tarts velünk egy felejthetetlen utazásra a tenger mélyére, ahol a zene ereje mindent legyőz, és ahol egy bátor kis hableány megmutatja, hogy soha nem szabad feladni az álmainkat. Ismerd meg Ariel történetének kezdetét, és tudd meg, hogyan lett belőle az a hős, akit mindannyian ismerünk és szeretünk.

A kezdetek: Egy boldog királyság tragédiája

Réges-régen, a tenger mélyén létezett egy csodálatos birodalom, Atlantika. Ezt a királyságot a hatalmas és igazságos Triton király és gyönyörű felesége, Aténa királynő uralta. Atlantika nem csupán egy víz alatti város volt, hanem egy igazi paradicsom, ahol a boldogság és a harmónia uralkodott. A korallok ezer színben pompáztak, a halak vidáman úszkáltak, és az egész birodalmat áthatotta a zene varázsa. Aténa királynő különösen szerette a dallamokat, és gyönyörű hangjával gyakran betöltötte a palotát és környékét. A zene nem csupán szórakozás volt, hanem az életük része, az öröm és a szeretet kifejeződése.

Tritonnak és Aténának hét gyönyörű lánya született: Attina, Alana, Adella, Aquata, Arista, Andrina és a legfiatalabb, a legkíváncsibb, a vörös hajú kis Ariel. A család boldogságban élt, napjaikat játék, nevetés és természetesen zene töltötte ki. A király és a királynő mindennél jobban szerették a lányaikat, és igyekeztek nekik mindent megadni. Gyakran jártak fel a felszín közelébe, egy titkos lagúnába, ahol a napfény megcsillant a vízen, és ahol zavartalanul élvezhették egymás társaságát. Ezek a pillanatok örökre bevésődtek a kis Ariel emlékezetébe.

Egy ilyen békés napon történt a tragédia, amely mindent megváltoztatott. A család a lagúnában pihent, amikor Triton király egy gyönyörű zenedobozzal lepte meg feleségét, szerelmük jelképével. Ám a boldog pillanatot egy hirtelen feltűnő kalózhajó zavarta meg. A sellők pánikba estek és a mélybe menekültek. Sajnos a zenedoboz leesett, és Aténa királynő, aki mindenkinél jobban szerette a zenét, visszaúszott érte. A kalózok észrevették, és a hajó nekicsapódott a sziklának, ahol a királynő volt. Aténa eltűnt a habokban, és soha többé nem tért vissza.

A királynő halála mély sebet ejtett Triton király szívén. A zene, amely egykor a boldogságot jelentette számára, most már csak a fájdalmas emlékekre emlékeztette.

Triton királyt teljesen lesújtotta felesége elvesztése. A fájdalomtól összetörve olyan döntést hozott, amely örökre megváltoztatta Atlantika életét. A zenedobozt, a boldogság utolsó emlékét, a tenger mélyére hajította, és kiadta a parancsot: a zenét végleg és visszavonhatatlanul betiltotta az egész birodalomban. Nem lehetett többé énekelni, nem játszhattak hangszereken, a dallamok örökre elnémultak. A király azt hitte, ha megszabadul a zenétől, a fájdalom is eltűnik, de tévedett. A zene elvesztésével Atlantikára sötétség és szomorúság telepedett.

A királyság, amely egykor a vidámságtól volt hangos, most csendbe borult. A színek megfakultak, a nevetés elhalt, és a hét hercegnő egy rideg, szabályokkal teli világban nőtt fel. Triton király bezárkózott a gyászába, és a lányai iránti szeretetét szigorú szabályokkal és tiltásokkal próbálta kifejezni. Azt hitte, így megvédheti őket minden bajtól, de valójában csak a boldogságukat vette el tőlük. A zene nélküli élet unalmassá és szürkévé vált, és a kis Ariel szíve mélyén érezte, hogy valami nagyon hiányzik az életükből.

Ez a szomorú esemény alapozta meg a jövőt. A zene betiltása nemcsak a királyság hangulatát változtatta meg, hanem a királyi család tagjainak kapcsolatát is. Ariel, aki alig emlékezett az édesanyjára, mégis érezte a zene hiányát. A lelkében ott élt a dallamok iránti vágy, és ez a vágy egy napon arra ösztönözte, hogy szembeszálljon apja akaratával, és visszahozza az életet és a boldogságot a komor Atlantikába. A tragédia így egy új kaland kezdetét is jelentette, amelyben egy bátor kis hableányé lett a főszerep.

Ariel és nővérei: Élet a zene nélkül

Tíz év telt el a tragédia óta. Ariel és hat nővére egy rideg, szabályokkal teli világban nőttek fel. Az egykor vidám palota most olyan volt, mint egy aranykalitka. Minden napjuk szigorú menetrend szerint zajlott, amelyet apjuk és a lányok nevelőnője, a hatalomra éhes Marina Del Rey határozott meg. A reggeli sétától az esti lefekvésig mindent percre pontosan beosztottak. Nem volt helye spontaneitásnak, játéknak vagy örömnek. A legszigorúbban pedig továbbra is a zene tilalma volt érvényben. Ariel, aki szabad szellemű és kíváncsi volt, különösen nehezen viselte ezt a bezártságot.

Ariel gyakran elkalandozott, és arról álmodozott, milyen lehetett az élet, amikor még édesanyja is velük volt, és a zene betöltötte a tengert. Bár alig emlékezett rá, a szívében mégis ott élt a dallamok emléke. Ez a vágyakozás gyakran sodorta bajba. Sokszor került összetűzésbe apjával, Triton királlyal, aki nem értette lánya nyugtalanságát. Triton a saját fájdalmába temetkezve nem vette észre, hogy szigorával éppen azt a boldogságot veszi el a lányaitól, amit meg akart védeni. Ariel számára ez a csendes, érzelmek nélküli világ elviselhetetlen volt.

A nővérek, Attina, Alana, Adella, Aquata, Arista és Andrina, szintén szenvedtek a zene hiányától, de ők jobban féltek apjuk haragjától, ezért igyekeztek betartani a szabályokat. Próbálták Arielt is jobb belátásra bírni, de a legkisebb hercegnő nem tudott belenyugodni a sorsába. Úgy érezte, a zene nélkül az életük üres és értelmetlen. A nővérek közötti kapcsolat is feszültté vált, hiszen mindannyian másképp próbálták feldolgozni a helyzetet. A közös öröm és a zene hiánya lassan eltávolította őket egymástól.

A palota rideg rendjének legfőbb őre Marina Del Rey volt. Marina egy ambiciózus és gonosz sellő, aki titokban gyűlölte a nevelőnői pozíciót. Sokkal többre vágyott: ő akart lenni a király főtanácsosa, ami egy nagyon fontos és megbecsült pozíció volt. Ezt a tisztséget azonban Sebastian, a rák töltötte be, aki egykor udvari zeneszerző volt, de a zene betiltása után elvesztette legfőbb feladatát. Marina mindent megtett volna, hogy megszerezze Sebastian helyét, és ehhez minden eszközt bevetett. A lányok szigorú felügyelete is csak egy lépés volt a terve megvalósításához.

Marinának volt egy segítője is, Benjamin, egy kedves, de kissé együgyű lamantin. Benjamin nem volt gonosz, de annyira csodálta Marinát, hogy mindenben segített neki, anélkül, hogy megkérdőjelezte volna a tetteit. Marina folyamatosan arról álmodozott, hogy egy napon ő adhatja majd ki a parancsokat, és mindenki neki fog engedelmeskedni. Úgy gondolta, ha elég szigorú a hercegnőkkel, és minden apró rendbontásról beszámol a királynak, akkor bizonyíthatja rátermettségét. A lányok boldogsága egyáltalán nem érdekelte, csak a saját előrejutása.

Ariel és Marina között a kapcsolat különösen feszült volt. Marina Arielt tartotta a legnagyobb bajkeverőnek, aki folyamatosan megszegte a szabályokat és álmodozott. A nevelőnő nem értette, miért nem tud a kis hableány beletörődni a rendbe, és minden apró hibáért megbüntette. Ariel számára Marina a rideg, érzelemmentes világ megtestesítője volt, pont az, ami ellen lázadt. Ez a konfliktus egyre jobban elmélyült, és sejteni lehetett, hogy előbb-utóbb robbanni fog.

A zene nélküli élet olyan, mint egy óceán víz nélkül. Üres, csendes és élettelen. Ariel ezt érezte minden egyes nap.

A titkos zenei klub felfedezése

Egy nap, miközben Ariel a palota környékén úszkált, hogy elmeneküljön a szigorú szabályok elől, észrevett egy kis sárga halat, aki furcsán viselkedett. A halacska ide-oda cikázott, mintha valamit titkolna. Ariel kíváncsisága felébredt, és követni kezdte. A halacska, akit Ficánkának hívtak, egy rejtett, föld alatti barlangrendszerbe vezette őt. Ariel még sosem járt erre, és izgatottan követte új barátját a sötét járatokon keresztül. Nem is sejtette, hogy ez a találkozás örökre megváltoztatja az életét.

Amikor a járat végére értek, Ariel nem hitt a fülének. A barlang mélyéről halk, de egyértelműen felismerhető zene szűrődött ki. A szívét azonnal izgalom és öröm töltötte el. Óvatosan belesett a barlangba, és egy titkos klubot talált. A hely tele volt tengeri élőlényekkel, akik mind zenéltek, énekeltek és táncoltak. A levegő vibrált az energiától és a boldogságtól. Ez volt a Harcsa Klub, egy illegális zenés hely, ahol a zene szerelmesei titokban hódolhattak szenvedélyüknek, távol a király szigorú szemeitől.

Ariel legnagyobb meglepetésére a zenekar vezetője nem más volt, mint Sebastian, a rák! A király egykori udvari zeneszerzője, aki látszólag beletörődött a zene tilalmába, titokban egy egész zenekart vezetett. A bandában játszott többek között Páncél, a teknős a dobokon, Ray-Ray, a rája a gitáron, és Pufi, a gömbhal a szaxofonon. Amikor meglátták Arielt, a hercegnőt, a zene azonnal elhallgatott. Mindenki halálra rémült, attól féltek, hogy Ariel elárulja őket a királynak, és akkor mindannyian a börtönben végzik.

Ariel azonban nem azért jött, hogy bajt okozzon. Az arcán őszinte csodálat és öröm látszott. Ahelyett, hogy megfenyegette volna őket, elkezdett énekelni. Egy dalt énekelt az édesanyjáról és a zenéről, amit annyira hiányolt. A dal címe „Emlékszem a dalra” volt, és mindenki szívét megérintette. Elmesélte, hogyan emlékszik a dallamokra, a boldogságra, és hogy a zene az egyetlen dolog, ami összeköti őt az elvesztett édesanyjával. A hangja tele volt érzelemmel és vággyal.

A klub tagjai, látva Ariel őszinteségét, megértették, hogy ő is közéjük való. Sebastian, aki mélyen meghatódott a hercegnő dalától, úgy döntött, megbízik benne. Ariel ünnepélyes esküt tett, hogy soha nem árulja el a klub titkát. Ezzel hivatalosan is a Harcsa Klub tagjává vált. Aznap este Ariel végre újra boldog volt. Táncolt, énekelt, és élvezte a zenét, ami annyira hiányzott az életéből. Úgy érezte, végre hazatalált, egy olyan helyre, ahol önmaga lehet.

A felfedezés új célt adott Ariel életének. Már nem csak álmodozott a zenéről, hanem aktívan a részese lett. A Harcsa Klub egy menedék volt számára, egy titkos sziget a boldogság tengerében, Atlantika csendes és szomorú világában. Ez a titkos hely lett a lázadás központja, ahonnan elindult a változás, hogy a zene újra visszatérhessen a birodalomba. Ariel tudta, hogy veszélyes játékot játszik, de a zene iránti szeretete erősebb volt minden félelemnél.

A zene visszatérése és a konfliktus elmélyülése

Ariel annyira boldog volt a Harcsa Klubban, hogy ezt az örömöt meg akarta osztani a nővéreivel is. Tudta, hogy ők is szenvednek a zene hiányától, még ha nem is merik bevallani. Egyik este titokban elvitte őket a klubba. A nővérek először féltek, hiszen szigorúan tilos volt zenét hallgatniuk, de amint meghallották a dallamokat és meglátták a vidám forgatagot, minden félelmük elszállt. Az arcukra kiült a csodálkozás és a rég elfeledett boldogság. Hosszú évek után először érezték újra felszabadultnak magukat.

Attina, Alana, Adella, Aquata, Arista és Andrina mind csatlakoztak a titkos mulatsághoz. A zene újra összekovácsolta őket. Napközben a palotában továbbra is a szigorú szabályok szerint éltek, de éjszakánként a Harcsa Klubban végre önmaguk lehettek. Táncoltak, nevettek, és újra felfedezték a zene varázsát. A közös titok és a közös öröm megerősítette a testvéri köteléket, ami az elmúlt években meggyengült. Újra egy család lettek, akiket a zene szeretete kötött össze.

A hercegnők viselkedésének megváltozása azonban nem maradt észrevétlen. Marina Del Rey, a nevelőnő, gyanakodni kezdett. A lányok, akik eddig szótlanul tűrték a szigorú napirendet, mostanában sokkal vidámabbak és titokzatosabbak lettek. Suttogtak, kuncogtak, és Marina érezte, hogy valami olyasmi történik, amiről neki nincs tudomása. Ez pedig cseppet sem tetszett neki. Az ő hatalma a renden és a szabályokon alapult, és a lányok boldogsága veszélyeztette ezt a hatalmat. Elhatározta, hogy kideríti, mi áll a dolog hátterében.

Marina Del Rey nem a lányok boldogságát kereste, hanem a saját hatalmát. A zene visszatérése számára nem örömöt, hanem veszélyt jelentett.

Marina kémkedni kezdett a hercegnők után. Követte őket, kihallgatta a beszélgetéseiket, és minden apró jelből próbálta összerakni a képet. A segítője, Benjamin, bár nem értette Marina megszállottságát, vonakodva segített neki. Végül a kitartó kémkedés meghozta gyümölcsét. Marina követte a lányokat a titkos barlangba, és felfedezte a Harcsa Klubot. A látványtól – a zenétől, a tánctól, a boldogságtól – elborzadt és feldühödött. De legbelül örült is, mert végre talált valamit, amivel befeketítheti Sebastiant és bebizonyíthatja a királynak, hogy ő sokkal jobb főtanácsos lenne.

Marina azonnal Triton királyhoz rohant a hírrel. A király, aki még mindig gyászolta a feleségét, és a zenét tartotta minden rossz okozójának, haragra gerjedt. Úgy érezte, a saját lányai és a leghűségesebb tanácsosa árulták el. Elviharzott a klubhoz, és pont a legnagyobb mulatság közepébe rontott be. A dühe elsöprő volt. A hatalmas szigonyával szétzúzta a hangszereket, és szétkergette a tömeget. A Harcsa Klub, a boldogság kis szigete, egy pillanat alatt romba dőlt.

Triton király szigorúan megbüntette a lázadókat. Sebastiant és a zenekar tagjait a börtönbe záratta, a lányait pedig szobafogságra ítélte. Arielnek pedig külön büntetést szánt: éjjel-nappal a korallokat kellett tisztítania, unalmas és lélekölő munkát végezve. A király azt hitte, ezzel véget vetett a problémának, de a tetteivel csak még mélyebb szakadékot ásott maga és a lányai közé. Ariel szíve összetört. Úgy érezte, minden elveszett, és a zene soha többé nem térhet vissza Atlantikába. A konfliktus a tetőfokára hágott.

A végső összecsapás és a gyógyulás

Ariel, bezárva és elkeseredve, úgy érezte, apja soha nem fogja megérteni őt. A büntetés és a zene ismételt elvesztése volt az utolsó csepp a pohárban. Elhatározta, hogy elhagyja Atlantikát, és egy olyan helyet keres, ahol szabadon élhet és énekelhet. Egy búcsúüzenetet hagyott a nővéreinek, majd elindult az ismeretlenbe. Amikor Triton király megtudta, hogy a legkisebb lánya elszökött, a haragja lassan átadta helyét a kétségbeesésnek és a bűntudatnak. Talán mégis túl messzire ment?

Eközben Sebastian a börtönben volt a zenekarával. Triton odament hozzá, és kérdőre vonta, miért árulta el. Sebastian azonban bátran a király szemébe nézett, és elmondta az igazat. Elmagyarázta, hogy a zene nem ellenség, hanem éppen a gyógyír. Emlékeztette Tritont, hogy Aténa királynő hogyan szerette a dallamokat, és hogy a zene hozta a boldogságot az életükbe. Sebastian szavai mélyen elgondolkodtatták a királyt, aki lassan kezdett rájönni, hogy a fájdalma elvakította, és rossz döntést hozott tíz évvel ezelőtt.

Mindeközben Marina Del Rey elérkezettnek látta az időt, hogy végre megszerezze a hőn áhított pozíciót. Úgy gondolta, ha végleg eltünteti Arielt, akkor Triton király soha többé nem fog a zenére gondolni, és ő maradhat az egyetlen bizalmasa. Szabadon engedte gonosz segítőit, egy csapat elektromos angolnát, és megparancsolta nekik, hogy vadásszák le Arielt. A célja egyértelmű volt: végleg megszabadulni a hercegnőtől. Egy hatalmas és veszélyes összecsapás vette kezdetét a nyílt tengeren.

Az angolnák rátámadtak Arielre, aki egyedül nem tudott volna védekezni ellenük. Ám a barátai nem hagyták cserben. Ficánka, a nővérei, sőt, még a börtönből kiszabadult Sebastian és a Harcsa Klub zenekara is a segítségére sietett. Együtt vették fel a harcot Marina gonosz teremtményeivel. A küzdelem során Ariel egy pillanatra sarokba szorult, és Marina majdnem győzelmet aratott. Benjamin, a lamantin, aki eddig vakon követte Marinát, végre rájött, hogy a főnöke túl messzire ment, és szándékosan akadályozta őt, ezzel segítve Arielt.

A harc csúcspontján megérkezett maga Triton király is. Látva a hatalmas zűrzavart és a lányát fenyegető veszélyt, a szíve megesett rajta. Ariel a harc közben megtalálta a régi zenedobozt, amit apja hajított el évekkel korábban. Amikor kinyitotta, felcsendült belőle a dallam – az a dallam, amit Triton a feleségének adott. A zene hallatán a király minden emléke visszatért: a boldogság, a szerelem, és a felesége mosolya. Végre megértette, hogy a zene nem a fájdalom forrása, hanem az emlékek őrzője.

Triton király megbocsátott a lányának, és belátta, hogy óriási hibát követett el. Visszahozta a zenét Atlantikába! Az egész birodalom ujjongásban tört ki. A dallamok újra betöltötték a tengert, a színek visszatértek, és a boldogság ismét beköltözött a sellők szívébe. Triton kinevezte Sebastiant Atlantika első hivatalos udvari zeneszerzőjévé, ami hatalmas elismerés volt. Marinát és Benjamint pedig a börtönbe záratta tetteikért. A királyság meggyógyult, és a zene ereje újra egyesítette a családot és a népet.

A kis hableány – A kezdet kezdete szereplői

A mesében a már ismert karakterek mellett új arcokkal is találkozhatunk. Az alábbi táblázat bemutatja a legfontosabb szereplőket, akik életre keltik ezt a varázslatos történetet.

Érdekességek és a zene varázsa

A kis hableány – A kezdet kezdete nem csupán egy izgalmas kaland, hanem egy mélyebb üzenetet is hordoz. A mese legfontosabb témája a zene ereje. A történet bemutatja, hogy a zene sokkal több, mint egyszerű hangok sorozata. A zene képes érzelmeket kifejezni, emlékeket őrizni, közösséget teremteni és begyógyítani a legmélyebb sebeket is. Amikor Triton király betiltja a zenét, a birodalom elveszíti a lelkét. A csend nem hoz békét, csak még több szomorúságot és ürességet.

Ariel harca a zene visszahozásáért valójában a boldogságért és az érzelmek szabad kifejezéséért vívott küzdelem. A mese arra tanít minket, hogy a fájdalom elől nem menekülhetünk el úgy, hogy elfojtjuk az öröm forrásait. A gyász feldolgozásához időre és emlékekre van szükség, és a zene éppen ebben segít. Triton király végül megérti, hogy felesége emléke nem a fájdalomban, hanem a boldog, zenével teli pillanatokban él tovább.

Egy érdekes tény a filmmel kapcsolatban, hogy ez a film egy előzménytörténet, angolul prequel. Ez azt jelenti, hogy az 1989-ben bemutatott eredeti A kis hableány cselekménye előtt játszódik. Majdnem húsz év telt el a két film elkészítése között! A készítők célja az volt, hogy megválaszolják a rajongókban felmerült kérdéseket. Például, hogy miért volt Triton király annyira ellenséges az emberekkel, és miért féltette annyira Arielt. A kezdet kezdete megmagyarázza, hogy a király szigorúsága a felesége elvesztése miatti fájdalomból és féltésből fakadt.

A szinkronhangok világa is tartogat érdekességeket. Az eredeti, angol nyelvű változatban Ariel hangját ugyanaz a színésznő, Jodi Benson adta, aki az 1989-es filmben is. Ez a folytonosság nagyon fontos volt a rajongóknak. A magyar változatban is igyekeztek tehetséges színészeket találni. Ariel magyar hangja Vágó Bernadett lett, aki csodálatosan adta vissza a karakter fiatalkori energiáját és érzelmeit. Sebastian felejthetetlen magyar hangja pedig Vass Gábor, aki tökéletesen hozza a rák humoros, de gondoskodó személyiségét.

A filmben egy teljesen új főgonoszt ismerhetünk meg Marina Del Rey személyében. Míg az eredeti filmben Ursula, a tengeri boszorkány volt a gonosz, aki mágiával és ármánnyal dolgozott, addig Marina sokkal emberibb gonosz. Őt a hatalomvágy, az irigység és az ambíció vezérli. Nem rendelkezik varázserővel, helyette ravaszsággal és manipulációval próbálja elérni a céljait. Ez a karakter megmutatja, hogy a gonoszság nem mindig természetfeletti, néha a legalapvetőbb emberi (vagy sellői) tulajdonságokból fakad.

Végül, a mese egy fontos leckét tanít a családi kapcsolatokról is. Triton király a legjobb szándékkal, szeretetből hoz rossz döntéseket. Nem veszi észre, hogy a szigorával és a tiltásaival árt a lányainak. A történet végére azonban képes belátni a hibáját, és bocsánatot kérni. Ez megmutatja, hogy a legerősebb királyok is tévedhetnek, és hogy a megbocsátás és a kommunikáció a legfontosabb egy családban. Ariel és Triton kapcsolata meggyógyul, és a zene újra egyesíti őket, bizonyítva, hogy a szeretet mindent képes legyőzni.