Cserfes Ceruza kalandja
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, aki úgy hívott, hogy Zoli. Zoli nagyon szerette a rajzolást, és mindig a zsebében hordott egy szuper ceruzát. De nem ám akármilyet! Ez a ceruza egy cserfes kis figura volt, akinek saját személyisége volt. A neve pedig Cipi.
Cipi a ceruza világ legviccesebb ceruzája volt. Szerette színes álmokat rajzolni, és mindig mondott valami vicceset, amikor Zoli unszolására rajzolni kezdett. Egy szép napon Zoli úgy döntött, hogy részt vesz az iskolai rajzversenyen, de előtte egy kicsit el kellett beszélgetnie Cipivel.
— Cipi, mivel készüljünk a versenyre? — kérdezte Zoli izgatottan.
— Legyen valami igazán különleges! — válaszolt Cipi, egy kicsit megcsavarodva, mert ez volt a szokása, amikor izgatott lett. — Miért ne rajzolnánk egy kék, piros és zöld elefántot, aki balettozik?
Zoli nevetett. — Hát ez igazán őrült ötlet, Cipi! De hát ki fogja komolyan venni a balettozó elefántot?
— Képzeld csak el az aranyérmet, amit nyersz! — mondta Cipi, és megpróbálta megrajzolni a balettozó elefántot. Mivel azonban Cipi nem tudott rajzolni, a ceruza csak görbén és csúnyán rengedezett.
Mikor eljött a rajzverseny napja, Zoli rengeteg izgalommal lépett be az iskolába. A komoly tanárok ültek zsűriként, és mindenki feszülten várta a rajzokat. Zoli megnyugtatóan megszorította Cipás kezét – vagyis a ceruza testét.
Elsőként bemutatták Zoli rajzát, amelyen az ő balettozó elefántja pompázott, színes csillagokkal a háttérben. Zoli nem tudta megállni, hogy ne mondja el, hogy ez a ceruzája, Cipi, találmánya. A gyerekek elkezdtek nevetni, amikor Zoli elmesélte, hogy a balettozó elefánt a legjobb táncos, akit valaha látott.
— Miért, mit tudnál még róla mondani? — kérdezte az egyik kisfiú.
— Csak annyit, hogy a lábujjai valóban gumik, és a színházban a ruhái mindig tüllből készülnek! — válaszolta Cipi, akit Zoli csalafinta módon a zsebéből előkapott.
A zsűri úgy nevetett Zoli és Cipi rajzán, hogy majdnem lefordultak a székről. Végül Zoli nyert egy különleges díjat: ‘A legszórakoztatóbb rajz’ címet. Csizman az összes többi gyerek is tapsolt, használva mindenféle vicces ceruzáikat.
Mikor hazatértek, Cipi boldogan mondta:
— Tudod, Zoli, soha ne félj a különleges ötletektől! A legjobb mesék abból születnek, ami egy kicsit őrült!
Zoli nevetett, és így barátjával, a cserfes ceruzájával együtt mindig új kalandokra indultak, hiszen a rajzolás nem csak a ceruza dőlésszögéről szólt, hanem az élményekről, a nevetésről és a barátságról is.
Így éltünk boldogan, cserfes ceruzákkal, színes elefántokkal, és a legjobb kalandok mindig egy rajzolásból indultak!
Vége
