Agrabah utcáin minden csillogott-villogott. Színes lampionok, illatos virágok, boldog arcok mindenütt. Jázmin hercegnő és Aladdin, a bátor utcagyerek, hamarosan összeházasodnak!
„Ó, Aladdin, alig várom, hogy a feleséged legyek!” – mondta Jázmin, miközben Aladdin a kezét fogta.
„Én is, Jázmin! Az egész világ a miénk lesz!” – válaszolta Aladdin, szemeiben csillogással.
De hirtelen rémült sikolyok törték meg az örömöt. Sötét árnyak lepték el az eget, ahogy Kasszim, a hírhedt tolvaj, és negyven rablója megjelent a város felett.
„Az Arany Kéz a miénk lesz!” – kiáltotta Kasszim, hangja mennydörgésként zengett.
Aladdin és barátai szembeszálltak a rablókkal. Kardok csörrentek, a Dzsinn varázslatokat szórt, Jágó pedig rikácsolva cikázott a levegőben. A csata hevében Kasszim Aladdin elé állt.
„Add át az Arany Kezet, fiam!” – követelte Kasszim.
„Fiam?” – kérdezte Aladdin döbbenten. „Te vagy az apám?”
Kasszim szeme megenyhült. „Igen, Aladdin. Én vagyok.”
Aladdin szíve majd kiugrott a helyéről. Mindig is vágyott rá, hogy megismerje az apját.
„Apa!” – kiáltotta, és átölelte Kasszimot.
De Jázmin aggódott. „Aladdin, biztos, hogy megbízhatsz benne?” – suttogta.
Aladdin habozott. Kasszim még mindig tolvaj volt. De talán megváltozott?
„Azt hiszem, megérdemli az esélyt” – mondta Aladdin.
Kasszim mesélt Aladdinnak az Arany Kézről, ami bármit arannyá változtat. Elárulta, hogy a kincs az Orakulum szigetén van.
„Gyere velem, Aladdin!” – kérlelte Kasszim. „Segíts nekem megszerezni az Arany Kezet, és együtt gazdagok leszünk!”
Aladdin szíve meghasadt. Az apja még mindig csak az aranyról álmodott.
„Nem tehetem, apa” – mondta szomorúan. „Az arany nem boldogít.”
Kasszim arca elkomorult. „Akkor az utadba állsz!” – mordult fel, és elviharzott.
Aladdin elszántan nézett Jázminra. „El kell mennünk az Orakulum szigetére, és meg kell állítanunk Kasszimot, mielőtt túl késő lenne!”
Aladdin, Jázmin, a Dzsinn, Abu és Jágó hajóra szálltak, és nekivágtak a tengernek. A hullámok vadul csapkodtak, a szél süvített, de ők bátran haladtak előre.
„Ó, de izgalmas!” – csivitelte Jázmin. „Még sosem jártam ilyen messze Agrabahtól!”
„Ne aggódj, Jázmin” – mondta Aladdin. „A Dzsinn vigyáz ránk!”
A Dzsinn pedig kacagva varázsolt elő egy finom pikniket a fedélzetre. Abu boldogan majszolta a banánt, Jágó pedig a süteményeket szemelte ki.
Hirtelen Jágó felrikkantott: „Kalózok!”
A távolban egy kalózhajó tűnt fel, fekete zászlóval a fedélzetén. A kalózok ágyúkkal lőttek rájuk, de a Dzsinn ügyesen eltérítette a golyókat.
„Hagyjátok ezt rám!” – kiáltotta a Dzsinn, és egy hatalmas vízsárkányt varázsolt, ami elkergette a kalózhajót.
Végre elérték az Orakulum szigetét. A sziget sötét és titokzatos volt, sűrű dzsungellel borítva.
„Jaj, de félelmetes!” – suttogta Jázmin.
„Ne félj, drágám” – mondta Aladdin, és megfogta a kezét. „Együtt mindent legyőzünk!”
Mélyen a dzsungelben rátaláltak az Orakulum barlangjára. Egy óriási, kőből faragott arc meredt rájuk a sötétből.
„Üdvözöllek, Aladdin” – zengett az Orakulum hangja. „Próbára teszlek. Válassz: az Arany Kéz, vagy az apád?”
Aladdin szíve hevesen vert. Az Arany Kéz hatalmas kincset jelentene, de az apja…
„Az apámat választom!” – mondta határozottan.
Az Orakulum elégedetten bólintott. „Bölcsen döntöttél, Aladdin. A család a legnagyobb kincs.”
Ekkor Kasszim és a 40 rabló tört be a barlangba.
„Az Arany Kéz a miénk!” – kiáltotta Kasszim.
De Aladdin elé állt. „Nem engedem, apa! Az arany nem boldogít!”
Kasszim dühösen rontott Aladdinra, de ekkor valami megváltozott a tekintetében. Látta fia szemében a szeretetet és a bátorságot.
„Aladdin…” – suttogta. „Bocsáss meg nekem.”
Kasszim leengedte a kardját. A 40 rabló döbbenten nézett rá.
„Elég volt!” – mondta Kasszim. „Az arany nem ér annyit, mint a fiam.”
A rablók morgolódtak, de Kasszim szigorú pillantására elhallgattak.
„Segítek neked, Aladdin” – mondta, és kardot rántott.
Együtt küzdöttek a rablók ellen. Aladdin és Kasszim, apa és fia, vállvetve harcoltak. A Dzsinn varázslatokkal segített, Jázmin és Abu pedig bátran küzdöttek a kalózok ellen.
Végül a rablók elmenekültek, az Arany Kéz pedig eltűnt a tenger mélyén.
„Köszönöm, apa” – mondta Aladdin, és megölelte Kasszimot.
Kasszim szeme könnybe lábadt. „Büszke vagyok rád, fiam.”
Visszatértek Agrabahba, ahol már mindenki izgatottan várta őket. Jázmin és Aladdin összeházasodtak, és az egész város ünnepelt.
Aladdin és Jázmin boldogan éltek palotájukban. Kasszim pedig, bár nem lett teljesen jó útra tért ember, de gyakran meglátogatta őket.
„Látod, Aladdin” – mondta egy nap Kasszim. „Az igazi kincs nem az arany, hanem a család.”
Aladdin mosolyogva bólintott. „Igazad van, apa. És én a leggazdagabb ember vagyok a világon, mert téged és Jázmint is a családomnak mondhatom.”
Így éltek ők boldogan, míg meg nem haltak. Aladdin megtanulta, hogy az igazi kincsek nem pénzzel mérhetők, és hogy a család a legfontosabb az életben. És bár Kasszim még néha elcsábult a régi életébe, mindig visszatért a fiához és a szeretetéhez.
Agrabah népe nagy eseményre készül. Közeleg Aladdin és Jázmin hercegnő esküvőjének várva várt napja. Ám a mulatságot tönkreteszi a gonosz Kasszim és negyven rabló érkezése. Midász kezét keresik, ami mindent arannyá változtat, amihez csak hozzáér. Aladdin ezt nem hagyhatja, ekkor veszik kezdetüket az izgalmas kalandok. Természetesen, hű társa, Dzsini is vele tart, így jó kedvből sem lesz hiány.
