Egy esős londoni estén Wendy, John és Michael a gyerekszobájukban játszanak. A szüleik éppen készülődnek, hogy elmenjenek egy vacsorára.
Mama: „Legyetek jók, gyerekek! Wendy, te vigyázol a testvéreidre, ugye?”
Wendy: „Persze, mama, ne aggódj! Estére mesélek nekik egy izgalmas történetet.”
Papa: „Remek! Akkor mi indulunk. Szép álmokat, gyerekek!” – mondja, majd megpuszilja őket, és kimegy az ajtón.
Miután a szüleik elmentek, Wendy az ágyhoz ülteti Johnt és Michaelt.
Michael: „Wendy, mesélj nekünk Pán Péterről! Azokról a kalandokról, amiket Sohaországban élt át!”
Wendy: „Rendben! Pán Péter egy különleges fiú, aki soha nem nő fel, és Sohaországban él, ahol a gyerekek örökké gyerekek maradhatnak. Egy éjjel ő maga jött el hozzám…”
Ahogy Wendy mesélni kezd, egy hirtelen zörrenés hallatszik az ablak felől. Az ablak kinyílik, és egy fiú repül be rajta! Mellette apró fénycsóva villog – Csingiling, a tündér.
Pán Péter: „Üdv, gyerekek! Hallom, Wendy mesélt rólam!”
John: „Te vagy az igazi Pán Péter?” – kérdezi elképedve.
Pán Péter: „Hát persze! És ez itt Csingiling, ő a legjobb tündér, akit valaha ismertem.”
Csingiling: (csilingel egyet mérgesen) „Legjobb? Csak egy vagyok!” – de a gyerekek nem értik a tündérek nyelvét, csak a kis fénygömböt látják.
Michael: „Wendy, ez igaz? Valóban Pán Péter áll itt előttünk?”
Wendy: „Igen, Michael! Ő az igazi!”
Pán Péter: „Mit szólnátok hozzá, ha ma este eljönnétek velem Sohaországba? Megmutatom nektek az Elveszett Fiúkat, a tündéreket, és… talán még egy kis harcot is vívhatunk a gonosz Hook kapitánnyal!”
Pán Péter és Csingiling varázslata
John: „De hogyan juthatnánk el Sohaországba? Az olyan messze van, és mi nem tudunk repülni!”
Pán Péter: „Ez igaz, de nem is kell, hogy tudjatok… amíg itt van Csingiling! Ő majd segít nektek repülni.”
Csingiling egy mérges pillantást vet Péterre, de mégis készségesen meglengeti apró pálcáját, és aranyszínű tündérport hint a gyerekek fölé.
Wendy: „Ez… ez tündérpor? Mit kell csinálnunk?”
Pán Péter: „Csak gondoljatok valami boldogra! A legboldogabb gondolatra, amit csak el tudtok képzelni!”
Michael: „Én a nyalókákra gondolok!” – kiáltja nevetve.
John: „Én pedig arra, hogy kapitány legyek egy hajón!”
Hirtelen mindhárman könnyedén lebegni kezdenek a levegőben.
Wendy: „Nézd, Michael! Repülünk!”
Pán Péter: „Na ugye, hogy megy ez! Akkor gyerünk, irány Sohaország!” – kiáltja, és az ablak felé mutat.
A gyerekek, most már repülve, követik Pán Pétert az ablakon át a csillagos égbolt felé, ahol izgalmas kalandok várnak rájuk Sohaországban.
Sohaország felfedezése
Ahogy Pán Péter és a gyerekek átrepülnek a csillagos égen, Sohaország szigete lassan kibontakozik előttük. Látják a zöldellő erdőket, a sziklákat és a végtelen tengerpartot. Alattuk kalózhajók ringatóznak a vízen.
Michael: „Wendy, nézd! Ott vannak a kalózok! Ugye nem kapnak el minket?”
Pán Péter: „Ne félj, Michael! Hook kapitány nem tud repülni, mi pedig gyorsabbak vagyunk nála.”
Ahogy leszállnak Sohaország egyik tisztásán, az Elveszett Fiúk tűnnek fel az erdő szélén, izgatottan integetve.
Első Elveszett Fiú: „Pán Péter, visszatértél! És új barátokat is hoztál!”
Pán Péter: „Ők Wendy, John és Michael. Wendy majd mesél nektek történeteket, John segíteni fog a tervekben, Michael pedig… nos, ő biztos talál valamit, amit élvez!”
Michael: „Én is kalózokat akarok üldözni! És tündérekkel játszani!”
Wendy: „És kik vagytok ti?” – kérdezi kíváncsian.
Második Elveszett Fiú: „Mi vagyunk az Elveszett Fiúk! Mindannyian Pán Péter mellett élünk itt Sohaországban, ahol soha nem kell felnőnünk!”
A gyerekek gyorsan összebarátkoznak az Elveszett Fiúkkal. Wendy egy fa alatt ülve mesél nekik kalandokat, míg Pán Péter és a fiúk szaladgálnak, harcolnak, és felderítik a szigetet.
Wendy: „Ez a hely valóban csodálatos. Mintha soha nem akarnék visszamenni Londonba.”
De a békés percek nem tartanak sokáig. Egy kürt harsan fel a távolban – Hook kapitány hajója közeledik a part felé.
Pán Péter: „Gyorsan, mindenki bújjon el! Hook kapitány közeledik.”
Hook kapitány fenyegetése
A kalózhajó a parthoz ér, és Hook kapitány, hosszú kabátjában, kampós kezével kiszáll. Mellette Mr. Smee, a kapitány segédje lohol.
Hook kapitány: „Hol van az a nyavalyás Pán Péter? Tudom, hogy itt bujkál valahol!”
Mr. Smee: „Kapitány, biztos vagy benne, hogy itt van? Talán máshová ment.”
Hook kapitány: „Hallgass, Smee! Érzem, hogy itt van! És ha elkapom, vége lesz a történetének!”
Pán Péter és a gyerekek egy sziklás domb mögött figyelik a kapitányt.
John: „Mit tegyünk, Pán Péter? Ő túl veszélyes!”
Pán Péter: „Ne aggódj, John! Hook ugyan nagy kalóz, de mi repülünk! Nem tud elkapni minket.”
Hirtelen Csingiling felragyog, és a gyerekek köré szór egy kis tündérport.
Pán Péter: „Most eltereljük a figyelmüket! John, Michael, ti gyertek velem, repüljünk Hook hajójához, míg Wendy vigyáz az Elveszett Fiúkra.”
A gyerekek gyorsan repülni kezdenek, míg Pán Péter hangosan kacagva zavarja meg Hook kapitányt.
Hook kapitány: „Megint az a fiú! Smee, kapd el őket! Ne hagyd, hogy elszökjenek!”
De a gyerekek ügyesen repkednek a levegőben, és sikeresen eltérítik Hook kapitány figyelmét a rejtekhelyükről. Közben a kapitány mérgesen hadonászik kampós kezével.
Hook kapitány: „Pán Péter! Egy nap biztosan elkaplak!”
A gyerekek nevetve visszatérnek a rejtekhelyre.
Wendy: „Sikerült! Elkerültük Hookot!”
Pán Péter: „De nem maradhatunk sokáig nyugodtan. Hook kapitány mindig visszatér. Fel kell készülnünk a következő kalandra!”
A nagy összecsapás
A gyerekek és Pán Péter éppen visszatérnek rejtekhelyükre, amikor hirtelen Csingiling ijedt csilingelése figyelmezteti őket: Hook kapitány csapdát állított! Wendy, John és Michael elrablása volt a célja, és most a kalózok az Elveszett Fiúk rejtekhelyét támadják meg.
Pán Péter: „Nem! Ez nem lehet igaz! Gyorsan, vissza kell mennem!”
De mire odaérnek, Wendy-t és a testvéreit már elhurcolták Hook hajójára.
Pán Péter: „Ez az én hibám! A gonosz kapitány csapdába csalt bennünket.”
Első Elveszett Fiú: „Mit fogunk tenni, Pán Péter? Wendy nélkül elvesztünk!”
Pán Péter: „Ne féljetek, nincs minden veszve. Még van egy tervem. A tündérporral képesek vagyunk repülni, és ez Hook legnagyobb gyengéje. Amíg ő csak a földön mozoghat, mi a levegőből támadunk.”
Miközben Pán Péter és az Elveszett Fiúk készülődnek, Wendy és testvérei a kalózhajón vannak fogságban.
Hook kapitány: „Hamarosan vége lesz Pán Péternek! Nem menekülhet többé! És ti pedig a tengerbe kerültök, hogy soha ne térjetek vissza Sohaországba!”
Wendy: „Pán Péter nem fog cserben hagyni minket! Ő mindig megmenti a barátait!”
Michael: „És mi is segítünk neki!”
A végső összecsapás
Mikor az éjszaka leszáll, Pán Péter és az Elveszett Fiúk hangtalanul a hajó közelébe repülnek. Csingiling tündérporral hinti meg őket, így még gyorsabban tudnak mozogni.
Pán Péter: „Ez lesz a mi nagy esélyünk! Ha Hook nem figyel, a levegőből támadhatunk, és kiszabadíthatjuk Wendyéket.”
Ahogy Pán Péter lecsap a hajóra, a kalózok meglepődnek. A harc elkezdődik, Pán Péter és Hook kapitány szemtől szembe kerülnek egymással.
Hook kapitány: „Pán Péter, most végre elkaplak! Nem menekülhetsz el többé!”
Pán Péter: „Megint tévedsz, Hook! A tündérporral és a barátaimmal legyőzhetlek!”
Miközben Pán Péter Hook kapitánnyal küzd, John és Michael kiszabadulnak a kötelekből, és segítenek az Elveszett Fiúknak elűzni a kalózokat. Wendy pedig Csingiling segítségével repül, hogy elkerülje a veszélyt.
Végül, egy látványos párbajban, Pán Péter sikeresen levágja Hook kardját, és a gonosz kapitány a hajó oldalába kapaszkodva próbál menekülni. De a krokodil, amely évek óta üldözi őt, már várja a vízben.
Hook kapitány: „Nem! Nem már megint az a krokodil!”
A félelmetes kalóz végül a tengerbe zuhan, ahol a krokodil szorosan a nyomában marad, míg a többi kalóz ijedten elmenekül a hajóról.
Pán Péter: „Ennyi volt, Hook! Soha többé nem fenyegethet minket!”
Búcsú Sohaországtól
Miután legyőzték Hook kapitányt és a kalózokat, a gyerekek újra szabadon élvezhetik Sohaországot. Wendy, John és Michael azonban egyre inkább érezni kezdik, hogy hiányzik nekik a családjuk Londonban.
Wendy: „Pán Péter, fantasztikus volt ez a kaland, de… úgy érzem, ideje hazamennünk.”
John: „Igen, Wendynek igaza van. Hiányoznak mama és papa.”
Pán Péter: „De ha visszamentek Londonba, felnőttök. Soha nem jöhettek vissza Sohaországba!”
Wendy: „Tudom. De az is rendben van, ha felnövünk. Mindig emlékezni fogunk rád és Sohaországra.”
Csingiling szomorúan csillan fel, de egyetért Wendyvel. Pán Péter egy utolsó, nagy repüléssel visszaviszi a gyerekeket Londonba, ahol ismét megérintik a talajt az ablakuk előtt.
Michael: „Ez volt életem legjobb kalandja!”
Wendy: „Ígérem, Pán Péter, soha nem felejtünk el.”
Pán Péter: „Én pedig néha meglátogatlak titeket. Amikor alszotok, talán újra elrepítelek Sohaországba.”
Pán Péter elmosolyodik, majd egy utolsó integetés után eltűnik az éjszaka csillagfényes egén, vissza Sohaországba, ahol örökké gyerek marad. Wendy, John és Michael pedig boldogan térnek vissza a családjukhoz, magukkal hozva a varázslatos emlékeket Sohaországról.
Wendy mamájával, papájával és két öccsével, Johnnal és Michaellel él London egyik magas házában. Amikor Pán Péter meglátogatja a három gyereket, csodás kalandok kezdődnek, melynek során eljutnak Sohaországba, ahol a gyerekek örökké gyerekek maradnak. Csingiling, a tündér és egy csipet tündérpor segítségével a gyerekek még repülni is megtanulnak, így könnyebben segíthetnek Pán Péternek legyőzni a gonosz Hook kapitányt.
