Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kedves kis panda, akit Pali Pandának hívtak. Pali egy csodálatos bambuszerdőben élt, ahol a fák olyan magasra nőttek, hogy a leveleik az égig értek. Az erdő tele volt rejtélyekkel és csodákkal, minden korabeli állat kíváncsisággal és izgalommal fedezte fel.
Pali nagyon boldog volt a bambuszerdőben, mert a legfinomabb bambuszkéreg mindenhol körülvette. Minden reggel, mikor felkelt a nap, Pali megfőzte a legjobb bambuszlevest, amelynek a füstje az egész erdőt betöltötte. Az állatok mindig odamentek hozzá reggelire, mert tudták, hogy az íze csodálatos.
Egy nap, mikor Pali a kis bambuszfái között sétált és gondolkodott, valami különleges dologra lett figyelmes. A bambuszfák között egy aprócska fénysugár szűrődött át, mintha valami titkos ajtót engedett volna át a világba. Pali szíve gyorsabban kezdett verni, mert mindig is vágyott arra, hogy felfedezze a bambuszerdő határait, és megtudja, mi rejlik a fán túli világban.
Pali közelebb lépett a fénysugárhoz, és látta, hogy a fénysugár egy gyönyörű, csillogó szivárványba vezet. ‘Ez olyan izgalmas!’ – mondta magának. ‘Ki tudja, mit találok a szivárvány végén!’ Így hát összeszedte bátorságát és elindult a szivárvány felé.
Ahogy lépkedett, egy különös hangot hallott. Olyan volt, mintha valaki hívogatta volna. ‘Pali, Pali! Itt vagyok!’ A hang egy bolondos kis mókusé volt, akit Miki Mókusnak hívtak. Miki mindig felfedezéseket keresett, így nem volt meglepő, hogy ott találta Pali Pandát.
‘Merre tartasz, Pali?’ – kérdezte Miki izgatottan. ‘Találtam egy csodálatos szivárványt, ami elvezet minket egy varázslatos helyre!’ – válaszolta Pali. Miki szeme azonnal felcsillant: ‘Én is veled jövök!’
Így hát együtt indultak a szivárvány felé. Az út előttük színes virágokkal, zöld levelekkel és éneklő madarakkal volt tele. Pali és Miki minden lépésnél újabb és újabb csodákat fedeztek fel. Egyszer egy gyönyörű pillangó repült el mellettük, és mikor megálltak, hogy megcsodálják, a pillangó így szólt: ‘Követítsd a szivárványt, és megtalálod a csodákat!’.
Ahogy haladtak előre, egy tündér alak jelent meg előttük. A tündérnek csillogó szárnyai voltak, és aranysárga haját épp egy szivárvány színű pánttal fonva viselte. ‘Üdvözöllek titeket, kedves állatok!’ – mondta a tündér. ‘Én vagyok Bárczy, a Szivárvány Tündére. Képesek vagytok látni az álmokat, amiket a szivárvány kínál!’
‘Miért jöttünk ide?’ – kérdezte kíváncsian Pali. ‘Mert a szivárvány végén megtalálhatjátok a legszebb álmotokat, ami valóra válhat! De jó szívvel kell érkeznetek, és kölcsönösen segítenetek kell egymásnak!’ – felelte Bárczy.
Pali és Miki boldogan néztek egymásra. ‘Ígérem, barátom, segíteni fogunk egymásnak!’ – mondta Pali.
Mikor végre elérkeztek a szivárvány végéhez, egy csodálatos rétre léptek, ahol mindenféle színű és fajtájú virág virított. A levegő illatos volt, a napfény játékosan csillant meg az ezüstösen csillogó tó vizén. A tó közepén egy hatalmas, gyönyörű liliom úszkált.
‘Most kérjétek, amit szeretnétek!’ – mondta Bárczy a szivárvány tündér. Pali és Miki egy pillanatra elgondolkodtak, majd Pali megszólalt: ‘Én szeretném, hogy a bambuszerdőmben mindig legyen bőség és boldogság!’ Miki pedig boldogan kiáltotta: ‘Én pedig szeretném, ha mindenki barátok lennének és megbecsülnénk egymást!’
Ahogy kimondták a kívánságukat, a szivárvány elkezdett csillogni, és hirtelen színek robbantak fel körülöttük. A virágok még szebbé váltak, a levegő tele lett boldogsággal és szeretettel. A két kis barát mosolyogva nézett egymásra, és tudták, hogy az álmaik valóra váltak.
Mire hazatértek a bambuszerdőbe, minden állat ünnepelni kezdett. A fák zöldebbek lettek, a madarak boldogan énekeltek, és a bambusz leves íze még édesebb lett. Pali és Miki tudták, hogy a szivárvány nemcsak egy varázslatos kalandot, hanem barátságukat is megerősítette.
Így jött létre a kedves, ahol mindenki a barátja lehetett a másiknak, és a szeretet minden kicsi szívben ott lakott. Az állatok boldogan éltek, emlékezve a szivárványra, amely nemcsak színes, hanem varázslatos volt is.
A mese pedig örökre megmaradt a bambuszerdő fái között, és mindenki emlékezetében, aki csak eljutott oda, mesélve Pali Pandáról és Miki Mókus kalandjáról.
