Egyszer volt, hol nem volt, egy kis faluban élt egy vidám kisfiú, Luki. Luki mindig színes sapkát hordott, és sosem ment haza anélkül, hogy egy jó kis kalandban ne venne részt. De volt egy titka, amit a falubeliek sosem tudtak: a gyönyörű, kék szemüvege, ami a figyelem középpontjába helyezte őt, és segített neki a legapróbb részleteket is észrevenni.
Egy nap, amikor Luki a falu zöldellő rétjén játszott, hirtelen kezdett fújni a szél. A szél olyan erővel fújt, hogy Luki sapkáját a levegőbe ragadta, majd elszállt vele. „Hoppá! A sapkám!” – kiáltotta, és utána szaladt, de a sapka olyan gyorsan szállt, hogy hirtelen Luki észre sem vette, hogy a szemüvege is lecsúszott az orráról.
A sapka végül egy nagy fa tetején landolt, pontosan a faág közepén, ahol egy kis mókus, Pötyi éppen mogyorót vacsorázott. Luki felugrott a fa alá, és nézni kezdte a mókust, aki boldogan ugrált a fák között. „Pötyi! Kérlek, segíts! Vissza kell szereznem a sapimat!” – kiáltotta Luki.
De Pötyi, a kis mókus, a legkevésbé sem volt érdekelt a sapka sorsában. Őt sokkal inkább foglalkoztatta az, hogy megmutassa a barátainak, milyen ügyes tud lenni a fára mászásban. „Ha szeretnéd, hogy találkozóm a barátaimban, akkor ide kell másznod.” – mondta nevetve Pötyi, miközben felugrott a fa tetejére.
Luki nevetett, hiszen tudta, hogy a mókusok mindig viccesek voltak. „Hát jó! De miért ne csinálnánk együtt egy mókás kis versenyt?” – javasolta. Pötyi beleegyezett, és így együtt nekivágtak a mókás versenynek: Luki ügyesen mászott, míg Pötyi kaptatott, mint egy igazi mókusbajnok.
Miközben ők a fára küzdöttek, a szél elkapta Luki szépen csiszolt kék szemüvegét, amit észre sem vett. A szemüveg úgy látszott, mintha dühbe gurult volna, és elindult a falu felé. Két kisgyermek, Mira és Balázs, akik szörfözni akartak a réten, látták, ahogy a szemüveg repül. „Nézd, milyen furcsa dolog!” – kiáltotta Mira. „Még nem láttam repülő szemüveget!”
átszáguldott a falu fölött, megkörnyékezett egy macskát, aki elől a gazdája gyümölcsét leste. A macska futásnak eredt, szinte megpördült, mint egy tornász. Majd a szemüveg szétrepülte a szél, míg végül egy állomáson találta magát, ahol az emberek csak pislogtak, és csodálkoztak a furcsa látványon.
De nemsokára Luki, Pötyi és a mókusok is a faluba futottak, mire Luki észrevette, hogy hiányzik a szemüvege. Mire észbe kapott, már mindenki a repülő szemüvegért versengett. „Most már tudom, hogy az én szemüvegem szökevény lett!” – kiáltotta Luki nevetve, és a szeme előtt megjelent a megoldás.
A mókusok és a gyerekek segítségével végül sikerült visszafogni a szökevény szemüveget. Mire hazaértek, Luki számára világossá vált, hogy a kalandok mindig hoznak valami különlegeset. Szeme előtt egyre inkább ragyogott a kék szemüvege, és ezen a napon boldogan mesélte el mindenkinek, hogy még egy szemüveg is képes kalandokra, ha elég vakmerő.
És így Luki, Pötyi és a falubeliek együtt nevettek a szökevény szemüvegen, amely mindig új helyekre repült, és új kalandokat hozott a gyerekek életébe. Mert a legjobb történetek néha a legváratlanabb helyeken kezdődnek!
Vége
