Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akit Sárinak hívtak. Sári mindig vidám volt, és nagyon szerette a színes dolgokat. Az ő szobájában mindenfelé szórakoztató rajzfilmes figurák ugrándoztak, és a falak tele voltak gyönyörű szépen festett képekkel.
Egy szép napsütéses reggelen, Sári anyukája kiadta a parancsot a házban: ‘Sári, ideje fürdeni!’ Sári ezt a szót mindig úgy hallotta, mintha azt mondták volna: ‘Tessék, itt az ideje a mókának!’
Ahogy bemászott a fürdőszobába, meglátta a polcon a legújabb szerzeményét, egy különleges szappant, ami kék és zöld csíkos volt, és illatos, mint egy nyárias gyümölcsös fagyasztott túrós süti. Azonnal elnevezte: Szappancsak!
‘Hello, Szappancsak!’ – köszönött Sári. A szappan viszont egy kicsit szeleburdi volt, és így válaszolt: ‘Szia, Sári! Készen állok a mókára!’
Sári nem hitte el, ami a fülébe jutott! ‘Te beszélsz?’ – kérdezte izgatottan.
‘Persze! Én vagyok a legkacagtatóbb, legbolondosabb szappan, aki valaha fürdőzött! Készen állsz, hogy az én segítségemmel egy igazi habcsók körutazásra induljunk?’ – mondta Szappancsak, miközben elkezdett forogni a kezeiben.
Sári felkiáltott: ‘Igen!’ Képzeletében máris elindultak egy varázslatos kalandra. Az első dolog, amit tettek, az volt, hogy teleöntötték a kádat habbal. Habfürdő lett a kádból, és Sári úgy érezte, mintha egy felhőn ugrándozna.
‘Jajj, vigyázz, Sári! Gyorsan csússz a habra, mint egy kis sellő!’ – kiabálta Szappancsak, és Sári nevetve csúszkálni kezdett. A habokba pedig hirtelen kis buborékok is ugrottak, akik vidáman énekelték: ‘Buborék, buborék, jöjjön a móka, huncut gyermek, fürdőruha szíve dalol!’
Így aztán Sári és Szappancsak sok időt töltöttek el a habfürdőben. Szárnyalva úszkáltak, szappanos csúszdákon csúsztak, és habfeleségeket táncoltak. Egészen addig, míg hirtelen nem hallották anyukája hangját: ‘Sári, itt az ideje, hogy befejezd a fürdést!’
‘Fuha, máris vége?’ – kérdezte Sári, míg a habok lassan tükröződtek az arca előtt. Szappancsak viszont csak mosolygott.
‘Ne bánkódj! Minden jó, ha a vége jó! Ha legközelebb fürdesz, én itt leszek, hogy megint mókázzunk!’ – biztatta őt Szappancsak.
Sári kiszállt a kádból, és elkezdte törölközni magát. ‘Köszönöm, Szappancsak! Te vagy a legjobb fürdőpartnerem!’
‘És te vagy a legkedvesebb kislány, akivel valaha fürödtem!’ – felelte Szappancsak.
Így hát, amikor Sári legközelebb megejdi a fürdőszobában, tudta, hogy Szappancsak ott lesz, várva, hogy együtt újabb habcsók kalandra induljanak.
A mese tanulsága: néha a legegyszerűbb dolgok, mint egy fürdési idő, a legnagyobb kalandokká válhatnak, ha egy kis képzelet és barátság kíséri őket.
És így éltek boldogan, míg a buborékok el nem pukkadtak!
