Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisváros, ahol minden tiszta és csillogó volt, de egy dolog különösen ragyogott: a mosdókagylók! Különösen a kis Gabi mosdókagylója. Ő nem volt akármilyen mosdókagyló, hanem egy mosolygós mosdókagyló, akit mindenki csak Dudi néven ismert.
Dudi a fürdőszobában lakott, és minden reggel, amikor Gabi felébredt, Dudi ott várta izgatottan, hogy együtt kezdjék a napot. Gabi néha kicsit morcos volt, mert nem akarta felkelteni a lányokat a szomszédos szobában, de Dudi mindig bátorította:
- „Ne félj, Gabi! Csak egy kis nevetés és víz szükséges a nap jókezdéséhez!”
Egyik reggel, amikor Gabi megmosta az arcát, Dudi megkérdezte:
- „Gabi, mit szólnál, ha ma szuperhősöket játszanánk a fürdőszobában?”
Gabi szeme felcsillant, és gyorsan elmondta Dudinak az ötletét:
- „Legyünk a Kézmosók Fenyegethetetlen Harcosai! Képzeld csak, Dudi, a kezünket meg kell mentenünk a koszos vírusoktól!”
Képzeld el, ahogy Gabi megfeszíti az izmait, és hakanákkal vízpartiját rendezett a mosdókagylóban. Dudi izgult, és élvezte, hogy spriccelheti a vizet mindenhova, miközben Gabi magabiztosan hirdette:
- „Nincs itt helye a piszkos vírusoknak! Még egy habcsókot is készítünk a harcnak!”
A csata elkezdődött! Gabi zsíros kenyeret készített, a habok és a szappan csata közepette. Dudi vízcseppekkel csapkodta a falakat, mintha csak tüzérség lenne, és mindketten nevetve kiáltották:
- „Kézmosók Fenyegethetetlen Harcosai nyernek!”
De hirtelen, amikor már azt hitték, hogy győztek, megjelent a nagy és félelmetes Káposzta Klón, akinek nem volt kedve mosakodni.
- „Hahó! Ki merészeli zavarni a békém?” – mondta Káposzta Klón.
Gabi és Dudi nem estek kétségbe. „Ne félj, Káposzta Klón! Készen állunk, hogy megmutassuk, mennyire fontos a tisztaság!” – kiáltotta Gabi. A Káposzta Klón megdöbbent! Hogy mernek neki így beszélni?
- „Nálam nincs egy csepp víz sem, hogy elmosson!” – kiáltotta.
De Dudi, a mosolygós mosdókagyló, elkezdett spriccelni! A vízfolyamokkal meglepte Káposzta Klónt, és az, akitől féltek, hirtelen mosolyt öltött!
- „Hé, nem is olyan rossz ez a víz! Én is kedvelem!” – mondta a Káposzta Klón, és elkezdett saját magát tisztítgatni.
Gabi és Dudi kitűnő munkát végeztek! Kis idő múlva a Káposzta Klón maga is a tisztaság megszállottjává vált, és most már mindig mosakodott, mert rájött, hogy mennyire jó érzés a frissesség!
A nap végén Gabi megölelte Dudit, és így szólt:
- „Köszönöm, kedves Dudi! Ma megmentettük a napot a Kézmosók Fenyegethetetlen Harcosaként!”
És Dudi csak mosolygott a vízcsap alatt, mert tudta, hogy minden nap újabb kaland vár, és mindig ott lesz, hogy Gabi barátja legyen.
Így hát a mosdókagyló és a fiú örökre hű barátok maradtak, és mindenki a városban tudta, hogy a tisztaság nemcsak fontos, de szórakoztató is lehet!
Vége
