Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisváros, ahová mindenki szívesen látogatott, mert tele volt csodákkal és vidámsággal. Itt élt egy különleges kislány, akit Flóra Bobónak szólítottak. Flóra egy szuper színes biciklivel rendelkezett, ami úgy nézett ki, mintha a szivárvány repült volna el mellette.
Egy nap Flóra a barátaival, a mókás Mátéval és a pimasz Petivel, úgy döntött, hogy a közeli parkba biciklizek. Flóra büszkén pattant fel a biciklire, amelynek se hátsó lámpája, se csengője nem volt, de cserébe mindenféle vicces matricák díszítették. Máté és Peti is felsorakozott, és nekivágtak a kalandnak.
Ahogy elindultak, a bicikli nem csak a pedálok nyomására mozgott, hanem a huncut matrica is azt súgta, hogy „hajrá, Flóra, gyorsabb vagy, mint a szél!” Flóra még sosem tapasztalt hasonlót – a bicikli egyre gyorsabb lett, és úgy tűnt, mintha önálló életet élne!
„Hú, ez aztán durva!” – kiáltott Máté, miközben próbálta utolérni Flórát, aki már messze járt. Peti pedig, aki mindig is szerette a versenyt, villámgyorsan a lábával tapsolt.
A bicikli hirtelen megállt, Flóra alig tudta megfognia a kormányt, és egy hatalmas ugrással felugrott a levegőbe, aszfaltra érve, hogy megmutassa, milyen ügyesen uralja a bűvös járgányt. „Ez aztán a varázslat!” nevetett Flóra, és bíztatón nézett a többiekre.
De innentől kezdve a bicikli még mókásabbá vált. A kormány jobbra-balra fordult, mint egy táncos, és a pedálok azt kérték, hogy Flóra énekelje el kedvenc dalát, hogy ritmusban maradhassanak. Flóra úgy érezte magát, mint egy rock-királynő a színpadon, mígnem hirtelen egy nagyobb emelkedő jött.
„Szerintem ezt nem fogja bírni a biciklid!” – kiáltott Máté, mikor látta, hogy Flóra lejtőre fut.
De Flóra biciklije erről mit sem tudott! A matrica, amely a biciklin ült, azt súgta: “Egy, kettő, három, ugrás!” A bicikli megnövelte a sebességét, és mint a madár, felemelkedett a levegőbe! Flóra a levegőben száguldott, és ő is elégedetten nevetett. ”Jeeee! Nézzétek, én a világ legmenőbb biciklis mesterlövésze vagyok!” – ordította.
Mikor végre visszatért a földre, a bicikli letett, és Flóra boldogan megölelte a barátait. „Ezután tanulnom kell a légdeszkázást is!” – mondta kuncogva, és barátai azonnal bólintottak.
Máté és Peti sosem felejtették el ezt a kalandot, és attól a naptól kezdve, minden alkalommal, amikor valami új dolgot próbáltak ki, Flóra biciklije mindig ott lebegett a fejükben – bármennyire vágytak a szuper gyakorlatokhoz, a mulatság mindig a legfontosabb maradt.
Este, a naplementében, a barátok hazafelé indultak, a szivárványos bicikli csillogott a lámpák fényében, és mindannyian tudták, hogy a következő kaland már a kanyarban vár rájuk.
Vége
