Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisváros, ahol egy mókás kislány élt, akit Gabinak hívtak. Gabi tele volt energiával, és mindig járt a feje, mint a forgószél! Minden nap valami új kalandot keresett, és sosem unatkozott.
Egy napsütéses reggelen, mikor Gabi a parkban játszott az izgalmas csúszdáján, észrevett valamit a fűben. Egy hatalmas, piros gombot! De nem ám akármilyet! Ez a gomb valahogy úgy nézett ki, mintha egy igazi varázslatot rejtett volna magában.
– Na de, miért gurul ez a gomb? – tűnődött Gabi, miközben óvatosan megnyomta. Ekkor hirtelen a gomb elkezdett gurulni, és Gabi utána lódult, mint egy csillagász, aki észlelt egy új bolygót.
A gomb egyenesen a legközelebbi kávézó elejéhez gurult, ahol az összes felnőtt teázott és kávézott. Az emberek elképedve néztek, ahogy a piros gomb elhaladt mellettük, Gabi pedig utána kiabált:
– Várj, gurulj megint!
A gomb, mintha csak értené, hirtelen jobbra kanyarodott, majd balra, és hirtelen, mint egy kis piros meteor, felugrott a levegőbe, és Gabi nyakába pottyant. Gabi döbbenten nézett a gombra.
– Hűha! Te bizony nem csak egy egyszerű gomb vagy!
S ekkor a gomb elkezdett beszélni. Igen, jól olvastad, beszélni!
– Én vagyok Gurigomb, a legviccesebb gomb a világon! – mondta a gomb, miközben mókás grimaszokat vágott. – Ha játszol velem, megmutatom a legjobb trükköket!
Gabi felcsillantott a szeme. – Mit tudsz csinálni, Gurigomb?
– Először is, tudok különböző hangokat utánozni, mint például a kutyák ugatása! – mondta Gurigomb, és hirtelen elkezdett ugatni, mint egy nyavalygó kiskutya. Gabi nem bírta megállni a nevetést!
Azután Gurigomb magához ragadta a világítás micisapkáját, és elkezdett pörögni, mint egy igazi táncos. Gabi lábai azonnal leléptek a ritmusra, és olyan bolondozások kezdődtek, hogy még a kávézó vendégei is csatlakoztak a mulatsághoz. A kávézóban táncoltak, jajgatva nevettek, és senki sem foglalkozott azzal, hogy ki néz meg kit.
De hirtelen Gabi észrevette, hogy Gurigomb egyre türelmetlenebbül ugrál.
– Mi a baj, Gurigomb? – kérdezte.
– Hála neked, mindenki szórakozik, de én haza akarok gurulni!
Gabi mosolygott, és azt mondta: – Akkor guruljunk haza együtt!
És így is lett! Gabi fogta Gurigombot, és együtt indultak el a kisváros utcáin. Mindenki, akivel találkoztak, nevetve pillantott rájuk, és Gabi még több mókát talál ki a golyós utazás során.
Mikor végre hazaértek, Gabi megölelte Gurigombot. – Köszönöm a csodás napot, Gurigomb! Te egy igazi barát vagy!
– Kérlek, csak egy gomb vagyok – nevetett Gurigomb. – De ha valaha szükséged lenne egy jó mókára, csak nyomj meg!
Gabi vigyorogva bólintott, biztosítva Gurigombot, hogy ő mindig is tartogat majd helyet a kalandokban a szívében.
Ezután, amikor Gabi kigondolt valami új játékot, csak egy dolgot kellett tennie: nyomni egyet, és Gurigomb máris ott volt mellette, hogy még több kalandot szerezzenek együtt.
És így Gabi és Gurigomb minden nap újabb vicces, varázslatos, és néha kicsit bolondos kalandokba kezdtek. A kisváros pedig sosem felejtette el a guruló gombot és Gabi vidámságát.
Így éltek boldogan, míg meg nem unták!
VÉGE
