Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy édes, zöld erdő, ahol a fák olyan magasra nyúltak, hogy a felhők között táncoltak, és a levelek susogásából meséltek az évszakok váltakozásáról. Ezen az erdőn belül élt egy szívélyes gorilla, akit Gabi Gorillának hívtak. Gabi nem volt akármilyen gorilla; őt a legjobban a banánok iránti szenvedélye ismerte el.
Egy gyönyörű napra virradt, amikor Gabi elhatározta, hogy rendez egy hatalmas banánlakomát az erdő barátainak. ‘Mindenkinek meg kell kóstolnia a legfinomabb banánokat!’ – mondta magának izgatottan. Gabi tudta, hogy e különleges alkalomhoz sok-sok banánra lesz szüksége. Így hát elindult, hogy begyűjtse a legédesebb, legnagyobb gyümölcsöket.
Az első megállója a Ragyogó Banánliget volt. Ott a gyümölcsök olyan sárgák voltak, mint a napsugarak, és úgy lopták el a szívét, mint egy varázslatos dal. De ahogy Gabi valami különöset keresett, egyszer csak hallotta, hogy valaki sír.
– Ki sír itt? – kérdezte Gabi.
Egy kis mókus, Mózi ült egy fa alatt, és könnyes szemmel nézett felfelé.
– Mi a baj, Mózi? – kérdezte Gabi.
– Elvesztettem a legjobb barátomat, Pepit, a papagájt. Annyira szeretném, ha itt lenne velem!
Gabi ekkor úgy döntött, hogy segít Mózinak. – Ne aggódj, barátom! Miért nem együtt keresünk Pepit? Talán a közeli Tölgyfa-fán találjuk!
Így hát a két barát együtt indult el, és mindketten keresték Pepit. Mentek, mendegéltek, és Mózi mesélt Gabinak mindenféle csodálatos dolgot a papagájról. Honnan tudta, hogy Pepi imád repülni és csillagokat nézni az éjszakai szürkületben.
Végül megérkeztek a Tölgyfa-fához, ahol Zöldfa Árpi, a bölcs öreg bagoly ült a fa alatt.
– Árpi, láttad Pepit? – kérdezte Mózi.
Árpi felnézett, és a szemei csillogtak, mint az éj csillagai. – Igen, láttam Pepit, amint az erdő fölött táncolt a naplementébe. De elment a Kék Róka barátjához, aki titkos kincsekről mesélt neki.
Gabi és Mózi eldöntötték, hogy elindulnak Kék Róka keresésére. Ahogy az erdő mélyére értek, Gabi egyre inkább remegett a vágyakozástól, hogy megmutathassa a legjobb barátainak a gyümölcsöket, és megszervezhesse a lakomát.
Végre megtalálták Kék Rókát, amint egy szikla tetején ült, és csillogó kincseket nézegetett. Mikor észrevette Gabiékat, elmosolyodott.
– Hát ti meg hol jártok? – kérdezte.
– Pepi elveszett, és segíteni szeretnénk neki – válaszolta Mózi.
Kék Róka ezt hallva felnevetett. – Biztosan Bőségdombon repked! Éppen ott van a legszebb gyümölcs a világon. Így hát gyertek velem, és ha együtt megtaláljátok Pepit, hozhattok néhány banánt is!
Gabi, Mózi és Kék Róka elindultak Bőségdombra, ahol a fákon óriási, édes illatú banánok lógtak. Ahogy felértek a csúcsra, Gabi szíve megtelt örömmel.
– Nézzétek, mennyi finom banán! – kiáltotta Gabi.
Mózi is felugrott a boldogságtól. De egy váratlan dolog történt: Pepi megjelent a fák között!
– Sziasztok, barátaim! Már régóta itt vagyok, és csodás kalandokat éltem át! – mondta Pepi.
Gabi, Mózi és Kék Róka örömmel ölelték meg barátjukat. Az összes barát így együtt ünnepelte a találkozójukat. Gabi természetesen nem feledkezett meg a lakomáról sem. Mindenki hozott a legfinomabb banánokból, és megszervezték a legjobb banánlakomát, amilyet valaha láttak.
A nap végén körbe ülték a tűz körül, nevettek, meséltek és táncoltak a csillagok alatt. Gabi boldogan mosolygott; tudta, hogy a barátság és a közös élmények mindennél fontosabbak.
Azon a varázslatos éjjelen Gabi Gorilla szíve tele volt boldogsággal és szeretettel, és mindenki tudta, hogy a következő kaland már a sarkon vár rájuk, tele izgalommal és csodákkal!
És így éltek boldogan az erdő mélyén, a banánokkal teli fák alatt, ahol a barátság és a szeretet mindig megéltette őket.
Vége
