Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisváros, ahol minden reggel az ébresztőórák versenyt rendeztek, hogy kinek a hangja ébreszti fel a legjobban az embereket. A városban élt egy különleges ébresztőóra, akinek a neve Peti volt. Peti nem volt akármilyen óra – színes volt, mint egy szivárvány, és szundizás közben lilás álmos ködbe burkolózott.
Egy reggel, mint minden más reggel, Peti is készült az ébresztőversenyre, de valami furcsa történt: nem akarta elhagyni az álom birodalmát! ‘Hűha!’ – gondolta magában. ‘Ma reggel olyan fáradt vagyok, még a felhők is a párnámra ülnek!’
A verseny reggelén a város lakói izgatottan gyűltek össze, mindenki a legjobb ébresztőóráját szerette volna hallani. Az ébresztőórák sorra szólaltak meg: voltak közöttük harsány, csilingelő, sőt, olyanok is, amelyek akár énekelni is tudtak. Képzeld csak el, volt egy óra, amely igazi operát adott elő!
Peti azonban csak álmosan szundikált, és egyre távolabb került a versenytől. ‘Ó, de jó lenne még egy picit pihenni!’ – mormogta, miközben fújtatott egyet, és valahol a világ végén egy puha felhőre hajíthatta volna magát.
Ekkor előlépett a város legfiatalabb, legbátrabb gyermeke, Fanni. Fanni tudta, hogy Peti rendkívüli ébresztőóra, és nem akarta, hogy lemaradjon a versenyről. Ekkor jött az ötlete! ‘Játsszunk egy játékot!’ – kiáltotta izgatottan.
Fanni kitalálta, hogy mindenki mondjon el egy viccet, és ha Peti felébred, a legjobb vicc kiderül, hogy ki nyeri a napot! A gyerekek belementek a játékba, és mindenféle vicceket meséltek, az egyik vicc a másikat követte:
- Miért hozta a számítógép a fát az iskolába? Mert ott akarta tanulni a fájlokat!
- Hogyan hívják a nyuszit, aki mindig a hóban ugrál? Hónyuszi!
Peti előtt a viccek és a nevetések egyre hangosabbá váltak, és hirtelen azt vette észre, hogy valami varázslatos dolog zajlik körülötte. ‘Húha, de jól érzem magam!’ – mondta már ébren, és egészen megölelték az energikus nevetések.
Azonnal megnyomta a gombját, és kiadott egy csilingelő, vidám ébresztőhangot, amitől mindenki egyszerre elkezdett nevessé. ‘Nincs is jobb ébresztő, mint a jókedv!’ – kiáltotta Fanni, miközben furcsán táncolt a színpadon.
Peti lett a nap hőse, és a legviccesebb, legvidámabb ébresztőóra a verseny történetében. Az emberek örömmel tapsoltak, és Peti boldogan pörgette az órát; tudta, hogy a nevetés mindig segít, ha egy picit álmosnak érezzük magunkat.
A verseny végül úgy zárult, hogy mindenki nyert, mert megtanulták, hogy a barátság és a nevetés mindig ébresztett az álom világából. Peti pedig? Hát persze, hogy kapott egy aranyérmet, és egy kis felhőpárnát a következő álmos reggelekre!
S azóta Peti a legszínesebb és legviccesebb ébresztőóra lett a városban, akinek mindig arra kellett emlékeznie, hogy az ébredés néha csak egy jó viccre vár!
És ezzel a mesével véget is ért a nap, de mindenki tudta, hogy a következő reggel már sokkal vidámabb lesz!
Vége
