Egyiptomban, a hatalmas Nílus folyó partján egy kis kosárka ringatózott a vízen. Egy gyönyörű hercegnő sétált a parton, és meglátta a kosárkát.
- Jaj, mi lehet ez? – kérdezte kíváncsian, és a kosárkához sietett.
Amikor kinyitotta, egy pici baba nézett vissza rá nagy, barna szemekkel. A hercegnő szíve azonnal meglágyult.
- Szegény kicsi, biztosan elhagytak – suttogta. – De én gondodat viselem.
A hercegnő hazavitte a babát a palotába, és Mózesnek nevezte el. A fáraó, a hercegnő apja, beleegyezett, hogy Mózes a palotában nőjön fel, mint a hercegnő saját fia.
Mózes a palotában nevelkedett, és a fáraó saját fiával, Ramszesz herceggel játszott együtt. A két fiú elválaszthatatlan barátok lettek. Mózes azonban nem tudta, hogy valójában nem egyiptomi, hanem héber származású.
Az évek teltek, és Mózes felnőtt. Egy nap azonban meglátott egy kegyetlen felügyelőt, aki egy héber rabszolgát vert. Mózes szíve összeszorult.
- Miért bántja azt az embert? – kérdezte dühösen.
- Mert ő egy rabszolga – válaszolta a felügyelő gúnyosan. – És a rabszolgák engedelmeskedniük kell nekünk, egyiptomiaknak.
Mózes nem értette. Ő mindig is úgy tudta, hogy egyiptomi. De aznap este a hercegnő elárulta neki az igazságot.
- Mózes, fiam – mondta szomorúan -, nem vagyok az igazi édesanyád. A Nílusból mentettelek ki, amikor még pici baba voltál. Te egy héber vagy.
Mózes szíve majd megszakadt. Rájött, hogy az ő népe szenved, és ő mégis hercegként élt a palotában.
Másnap Mózes visszament a rabszolgákhoz, és megpróbált segíteni nekik. De egy baleset történt, és Mózesnek menekülnie kellett Egyiptomból.
Szomorú szívvel hagyta el a palotát, és a sivatagba indult. Ott találkozott egy lánnyal, Cippórával, akivel összeházasodott. Mózes már azt hitte, hogy soha többé nem látja Egyiptomot és a népét. De Istennek más tervei voltak vele…
Mózes a sivatagban élt Cippórával és a juhaival. Egy nap, amikor a nyáját legeltette, egy különös látványra lett figyelmes. Egy csipkebokor égett, de nem emésztette el a tűz!
- Micsoda csoda ez? – suttogta Mózes, és közelebb ment a bokorhoz.
Ekkor egy hang szólította meg:
- Mózes, Mózes!
Mózes körülnézett, de senkit sem látott.
- Ki vagy te? – kérdezte félve.
- Én vagyok az Úr, atyád Istene – válaszolta a hang a csipkebokorból. – Láttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és hallottam kiáltásukat. Ezért küldelek téged a fáraóhoz, hogy vezesd ki népemet Egyiptomból az Ígéret Földjére.
Mózes megrémült.
- Én? De hogyan? Hiszen én csak egy pásztor vagyok!
- Ne félj, Mózes! – mondta Isten. – Én veled leszek, és megmutatom, mit kell tenned.
Mózes összeszedte a bátorságát, és visszatért Egyiptomba. Ott állt a fáraó, Ramszesz előtt, aki egykor a testvére volt.
- Engedd el népemet! – mondta Mózes határozottan.
Ramszesz azonban csak nevetett.
- Soha! A héberek a rabszolgáim, és itt maradnak!
Mózes nem adta fel. Isten segítségével csodákat tett. A Nílus vérré változott, békák lepték el Egyiptomot, sáskák pusztították a termést, és sötétség borult az országra. De Ramszesz szíve még mindig kemény maradt.
Végül Isten elküldte a legrettenetesebb csapást: minden egyiptomi elsőszülött fiú meghalt, még a fáraó fia is. Ramszesz szíve végre meglágyult, és szabadon engedte a hébereket.
Mózes örömmel vezette népét ki Egyiptomból. De Ramszesz hamar megbánta a döntését, és az egész seregével üldözőbe vette őket. A héberek a Vörös-tenger partjára szorultak, és úgy tűnt, nincs menekvés.
Ekkor Mózes felemelte a botját, és Isten csodát tett. A tenger kettévált, és a héberek száraz lábbal átkelhettek a túlsó partra. Amikor az egyiptomiak követték őket, a víz újra összezárult, és az egész sereg elpusztult.
A héberek boldogan ünnepelték a szabadulásukat. Mózes pedig hálás szívvel köszönte meg Istennek a segítséget. Tudta, hogy hosszú és nehéz út vár még rájuk, de most már szabadok voltak, és Isten velük volt.
A héberek hosszú és fáradságos utat tettek meg a sivatagban Mózes vezetésével. Gyakran voltak szomjasak és éhesek, de Isten mindig gondoskodott róluk. Amikor szomjaztak, Mózes a botjával a sziklára ütött, és víz fakadt belőle. Amikor éhesek voltak, Isten mannát és fürjeket küldött nekik az égből.
A Sínai-hegyen Mózes találkozott Istennel, és átvette tőle a Tízparancsolatot, amely a héberek törvénye lett. A parancsok megtanították őket, hogyan éljenek helyesen és tiszteljék Istent.
A hosszú vándorlás alatt a héberek néha elvesztették a hitüket, és panaszkodtak Mózesre. De Mózes mindig türelmes volt, és emlékeztette őket Isten ígéretére, hogy egy napon elérik az Ígéret Földjét, ahol tejjel és mézzel folyó Kánaán várja őket.
Végül, negyven év után, a héberek elérték az Ígéret Földjének határát. Mózes azonban már túl öreg volt ahhoz, hogy belépjen. Isten egy hegy tetejéről mutatta meg neki a földet, amelyért oly sokat küzdött.
Mózes boldog volt, hogy népe végre szabad, és békében élhet. Bár ő maga nem léphetett be az Ígéret Földjére, tudta, hogy Isten terve beteljesedett.
Mózes áldását adta a népére, és békében halt meg. A héberek soha nem felejtették el őt, a bátor vezetőt, aki Isten segítségével kivezette őket a rabszolgaságból a szabadság földjére.
Egyiptom hercege mesefilm története
A rabszolgának született, királyoknál nevelkedett, vezérré vált Mózes történetét az egész világ ismeri. Epikus igényű dráma ez, melyben Mózes életét a rabszolgasorstól a herceggé váláson át a felszabadításig követhetjük nyomon. Az évezredeken át fennmaradt történet nemzedékek egész sorát nyűgözte le a szabadság, a hit és a remény mindig aktuális témáival.
A DreamWorks első egész estés animációs filmjét az Oscar-díjas Hans Zimmer tette még hatásosabbá dalaival és zenéivel. A film csodálatos képi világát több mint 305 animátor, technikus és művész alkotta meg.
