Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis aranyos kutyus, akit Buksi kutyának hívtak. Buksi nemcsak a vidám természetéről volt híres, hanem arról is, hogy imádta a finom falatokat – főleg a fagyit! Nyáron egyetlen pillanatra sem tudta megállni, hogy ne hódolja a hűsítő csemegének, amit a gazdája, Anna, minden hétvégén adott neki.
Egy napon azonban, miután megint fagyit nyalta – mégpedig nagyméretűt, csokimázzal és színes szórócukorral – Buksi hirtelen fura dolgot érzett. Az ínycsiklandó ízek helyett egy furcsa fájdalom kezdett el táncolni a szájában. Hu, de nem volt ez jó érzés!
Másnap Anna észrevette, hogy Buksi nem olyan boldog, mint szokott. ‘Mi történt, Buksi?’ kérdezte aggodalmasan, miközben a kutyuskát simogatta. Buksi csak lesütötte a szemét, mert nem akarta, hogy Anna meg tudja, ő bizony nem tudja megállni az édességeket!
Anna gyorsan elhatározta, hogy elviszi Buksit a fogorvoshoz. A kicsi kutyus egy pillanatra elcsuklott. ‘Fogorvos?’ – dördült fel a fülében. ‘De hát mindenki tudja, hogy a fogorvosnál nem lehet fagyit enni!’
Mivel Buksi nagyon szerette Annát, nem ellenkezett. Úgy gondolta, ha már el kell mennie, például talán találkozik a híres Nyalipóc kutyával, aki a falu legkedveltebb fogorvosa volt.
Amikor megérkeztek a fogorvoshoz, Buksi meglepődött: a váróterem tele volt állatokkal! Ott ült Kuku, a piros macska, aki a legviccesebb pózokat vette fel, és Szöszike, a kiskecske, aki éppen a vattacukrot ropogtatta. ‘Szia, Buksi!’ köszöntötték vidáman.
Mielőtt Buksi észbe kaphatott volna, már ott is volt Nyalipóc, a fogorvos. ‘Kedves Buksi, boldog vagyok, hogy itt vagy! Na, mesélj, mitől fáj a foga?’ – kérdezte mosolyogva. Buksi pedig megpróbált a legjobban mosolyogni, de kicsit tartott, hogy elárulja magát.
Mikor végre sorra került, és leült a nagy fogorvosi székbe, komoly arccal így szólt: ‘Tudod, Drága Nyalipóc, én csak annyit szeretnék, hogy a fagyim visszatérhessen!”
Nyalipóc nevetett és azt mondta: ‘Nos, Buksi, ha te szorgalmasan mosni fogod a fogaidat, és csak mértékkel eszel fagyit, akkor minden rendben lesz! De most nézzük meg, mi a helyzet a fogaiddal.’
Tompán dübörgő fújások után és egy gyors vizsgálat után Buksi foga fényes és kicsi huncut ragyogással szerencsére rendben volt. ‘Na látod? Hálás lehetsz a fogaidnak, hogy megvédtek tőled a csokimáztól!’ – mondta Nyalipóc viccelődve.
Buksi persze nagyon örült, és alig várta, hogy a kezelés végén egy kis jutalmat kapjon. Amikor végzett, Nyalipóc átnyújtott neki egy ízletes rágcsálnivalót. ‘Ezt bizony már megérdemelted, Buksi! Most pedig emlékezz, a fagyikat mértékkel kell fogyasztani!’
Amikor Buksi hazafelé tartott Annával, már tudta, hogy a fagyizásnak nem kell véget érnie, de mostantól egy kicsit óvatosabb lesz. ‘Bár a fogorvos már nem tűnik annyira ijesztőnek’ – gondolta magában nevetve.
Így Buksi boldogan ugrált haza, készen állva a következő fagyizási kalandra, de most már tudta, hogy diétázni is kell egy kicsit, és a fogaiban is rendet kell tartani! És mivel minden jól alakult, a következő hétvégén újra jöhetett a kedvenc fagyija!
A mese végére Buksi kutya megértette, hogy a fogainak is szükségük van gondoskodásra. És hogyha vigyáz magára, akkor lesz még sok fagyis kalandja a jövőben!
Vége
