Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy vidám kisváros, ahol a nap mindig sütött, és a gyerekek huncutkodtak a játszótéren. A városban élt egy Timi nevű kislány, akinek mindig volt valami izgalmas ötlete. Timi haját két copfba fonva, táska és a szívében hatalmas kalandvággyal indult el nap mint nap felfedezni a világot.
Egy szép, napsütéses reggelen Timi az iskolába igyekezett, amikor hirtelen szeme megakadt egy furcsa, színes táskán, amely a játszótér szélén állt. A táska annyira színes volt, hogy úgy tűnt, mintha a szivárvány mind a hét színét magában hordozná. Kíváncsisága azonnal eluralkodott rajta.
– Hú, ez de különös! – kiáltotta Timi, majd közelebb lépett. – Ki hagyta itt ezt a furcsa táskát?
Miután alaposan körülnézett, úgy döntött, hogy megnézi, mi lehet benne. Óvatosan kinyitotta, és belenézett. Attól a perctől kezdve, ami következett, aznap minden megváltozott!
A táska tele volt színes golyókkal, csillogó konfettivel és furcsa, pici állatokkal, akik egytől egyig csak vigyorogtak. Timi legnagyobb meglepetésére egy zöld kis béka ugrott ki a táskából és így szólt:
– Helló, Timi! Én Burbu, a varázslóbéka vagyok, és te most beléptél a varázslatos táskám birodalmába!
Timi elnevette magát. – Varázslóbéka? De hát békák nem beszélnek!
Burbu egy pillanatra elgondolkodott, majd mosolyogva válaszolt: – Én egy különleges béka vagyok, és ha befogadsz a kalandodba, megmutatom, mit tud ez a táska!
Timi izgatottan bólintott, és Burbu máris elkiáltotta magát: – Varázsoljunk! Hoppá-hoppá, varázsgolyók, induljunk most, mert bizony nagy kaland vár ránk!
Timi hirtelen úgy érezte, mintha egy zöld hintaágyon lengedeznének, és egy másodperc alatt a táska varázslatos világában találta magát. Ott mindenfelé különös állatok, virágok és színes lények táncoltak. A játszótér hirtelen meseországgá változott!
Elsőként találkoztak egy vidám elefánttal, aki tornázott a fák között. Aztán egy nyuszi, aki elmesélte, hogy éppen versenyt rendeznek a leggyorsabb ugrálóval. Timi és Burbu beálltak a sorba, és amikor elindult a verseny, Timi úgy ugrándozott, mint még soha!
De a legjobb rész akkor jött, amikor Burbu varázsolt egy felfújható repülőgépet a számukra. Timi ülhetett a pilótapozícióban, miközben Burbu a navigációt irányította, és együtt repültek a csodás mesevilág felett. Mindenki integetett nekik, és még a fák is tapsoltak.
A nap végén, amikor mindent felfedeztek, Burbu azt mondta: – Most már ideje visszatérned a valóságba, de ne felejtsd el, hogy mindenkor itt leszek, ha szükséged van rám!
Timi a táskába ugrott, és pár pillanat múlva már a játszótér szélén állt, a furcsa táska mellett. Megölelte Burbut, és megígérte, hogy hamarosan újra találkoznak.
Azóta Timi nem fél az ismeretlentől, mert tudja, hogy bármikor kalandra indulhat, ha egy kis varázslatot hoz az életébe. A titokzatos táskát elhelyezte a játszótér mellett, remélve, hogy mások is felfedezik majd varázsát.
Így hát Timi és Burbu barátsága örökre összekapcsolódott, és bárhol legyenek is, kalandjaik sosem értek véget. Mindenki tudta, hogy a legkisebb táska a legnagyobb titkokat rejtette.
Vége
