Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kedves kis elefánt, akit Elemérnek hívtak. Elemér nem volt akármilyen elefánt, mert színes pöttyök díszítették a bőrét, mint egy szivárvány. Mindenki a dzsungelben tudta, hogy Elemér imádja a vizet, és hogy a legjobb barátja, Pityu, a kis víziló is mindig vele tartott a víz közelében.
Egy szép napon, amikor a nap melegen sütött, Elemér eldöntötte, hogy elmegy fürdőzni. Szólt hát Pityunak:
– Hé, Pityu! Gyere, mára fürdőzést tervezek! Hozd magaddal a színes szappanodat!
Pityu rögtön előugrott a vízből, és nászágyékként húzta a színes, habos szappanokat. – Itt van! – kiáltotta lelkesen. – Szólj anyukádnak, hogy ne hívjon hívatlan vendégnek!
Elemér jót nevetett, és együtt indultak el a vízeséshez, ami érintésükre ezüst vízsugarakkal táncolt. Amint megérkeztek, Elemér és Pityu türelmetlenül várták, hogy beugorjanak a hűsítő vízbe. De hirtelen észrevették, hogy a vízesés alján sötét felhők gyülekeznek.
– Mi lehet ez? – kérdezte Elemér, míg ágaskodva nézett a felhőkre.
Pityu, aki gyönyörű sárga színű volt, körberepülte a vízesést, és hamarosan felfedezte, hogy a felhők nem mások voltak, mint varázslatos, élénk színű hableányok!
– Nézd! – kiáltotta Pityu. – Varázslatos hableányok!
Elemér csodálkozva nézte a hableányokat, akik éppen a vízesés mögött táncoltak. Színes hajuk mint a gyönyörű virágok, csillogó uszonyuk pedig úgy csillogott a napfényben, mint a legszebb gyémánt.
A hableányok észrevették Elemért és Pityut, és gyorsan közel jöttek hozzájuk.
– Sziasztok! – köszöntek egyszerre, és habár hangjuk csengős volt, a vízesés moraja kicsit elnyomta őket.
– Szia! Én Elemér vagyok, ő meg Pityu – mutatkozott be Elemér. – Mi fürdeni jöttünk!
– Akkor segítünk nektek! – mondta az egyik hableány, aki az ezüstszínű hajú Rénának hívtak.
A hableányok segítségével Elemér az egész testét szappannal kente be, amit Pityu hozott. Olyan lett, mint egy szivárványos habcsók! A hableányok táncoltak körülötte, és csodás dalokat énekeltek, amelyektől Elemér még a víz alá is bátran merült.
– Buu, buu, buu! – hallatszott, miközben a habverőkként táncoló hableányok szanaszét dobálták a vízben a színes habot. Az egész vízesés színes lett, és Elemér, akinek kedve egyre jobb kedve támadt, kiáltotta:
– Ki hitte volna, hogy a vízesésben hableányokra bukkanhatunk!?
A hableányok nevetve folytatták a mulatságot, és mindenkit elhoztak a varázslatos víz alá, ahol csodás gyöngyök, tengeri csillagok és csillogó kis halak úszkáltak körül.
Elemér legnagyobb rémálma, hogy megfulladhat, elolvadt, amikor a hableányok megbizonyosodtak róla, hogy mindig biztonságban van. Pityu pedig mulatságosan kereste a legszebb gyöngyöket.
A nap végén, amikor már fáradtak voltak a sok szórakozástól, Réna megkérdezte:
– Eljöhettek máskor is a vízeséshez fürdeni?
– Igen! – válaszolták bőszen. – Annyira élveztük, hogy legközelebb hozunk magunkkal még több barátot is!
– Nagyszerű! – mondta Réna. – Mi is szeretjük a barátokat! Éppen ezért most egy titkos dolgot mondunk nektek.
A hableányok elkezdtek súgni, és elmondták, hogy a vízesés alatt él egy ősi varázsló, aki meg tudja valósítani az álmokat.
Elemér és Pityu izgalmában ugráltak.
– Tudjátok, mit szeretnénk kérni? – mondta Elemér. – Egy szuper fürdőpartyt!
A hableányok boldogan bólintottak, és megígérték, hogy megszervezik a legnagyobb vízparti mulatságot, amit valaha láttak.
Másnap, amikor Elemér és Pityu megérkezett a vízeséshez, álltak a parton, amely tele volt színes lufikkal, fánkokkal és szivárványos habfürdővel! A vízben mindenki ott volt: hableányok, vízilovak, halak, és a dzsungel más élőlényei is csatlakoztak a bulizó tömeghez.
Elemér boldogan táncolt Pityuval, és tudta, hogy ez a nap örökre emlékezetes marad. És így a kis elefánt, akinek színes pöttyökei voltak, és a kis víziló barátja, egy mesés vízi kalandot éltek át együtt, ami a barátság és a móka bűvös erejéről szólt.
Ti is elefánttá válhattok, ha együtt megtapasztaljátok a vízi mókázást, és kitekintetek a mindennapok szürke világán túlra egy varázslatos világba!
És hogy mi lett Elemér, Pityu, és a hableányok kalandjainak a vége? Nos, mindenki tudta, hogy a vízesés mindig tartogat valami meglepetést, és ha együtt vannak, a barátság ereje mindent legyőz!
Így élt Elemér és a barátai boldogan, mindig a vízesésnél, visszavárva a következő kalandjaikat.
Vége
