Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csodás ország, ahol a négy évszak csodákat rejtett. Minden évszaknak megvolt a maga különös varázsa és mindenki tudta, hogy az évszakok egyensúlynak köszönhetően élnek békében. De egy napon a Hókirálynő, akinek gyönyörű, fehér haja és ragyogó, jégkék szeme volt, úgy döntött, hogy elviszi a telet az országból!
A Hókirálynő szívében hideg szél fújt, és úgy érezte, hogy a tél szépségét meg kell osztania a világgal. Elindult hát, hogy megbabonázza a Föld minden zugát. Elérte a bűbájos tavaszt, és a virágoknak azt mondta:
- Ti nem vagytok elég hűvösek! Hadd borítsam be a világot fagyos csillogással!
A Tavasz, aki mindig vidám és élénk volt, nem hagyta magát. Azt mondta:
- De kedves Hókirálynő, a világ színek nélkül nem élhet! Nézd, a fák virágba borulnak, és a madarak csicsi- csiripelnek!
A Hókirálynő nevetett, és egy fagyos leheletet lehelt, de a Tavasz varázslatos színekkel védte meg magát. Az apró virágok hirtelen kinyíltak, s a Nap is felragyogott, meleg sugarával elűzve a jeget.
Zavartalanul haladt tovább, és eljutott a nyárba. A napfényes réten boldog gyerekek játszottak, és a felnőttek táncoltak. A Hókirálynő megint megpróbálta elvinni a nyarat:
- Ki akar itt izzadni? Én egy gyönyörű havas tájat hozok nektek!
De a Nyár mágikus, meleg szellővel válaszolt:
- A világ tele van élettel, ne tedd tönkre mindezt! Nézd csak, mennyire boldogok az emberek!
A Hókirálynő fújta a jéghideg levegőt, de a nyári vidámság visszaverte a támadását. A gyerekek vidáman szaladgáltak, miközben a Napfény szikrázott a víz felszínén.
Dühösen indult el ősznek, a lenyugvó nap színeiben pompázó falevelekhez. Az ősz varázslatos színekben úszott. A Hókirálynő, akinek szívében egyre inkább fagyott a jég, próbálta őköt is hatalmába keríteni:
- Az ősz már elhalványul, hadd jöjjön el a fagy!
De az Ősz hevesen tiltakozott:
- A színek és a gyümölcsök az életünk egy része! Az elköszönt nyár emlékével éljük meg a napjainkat!
A Hókirálynő dühös lett és akarta, hogy az Ősz elhallgasson, de a varázslatos narancs és aranyszín falevelek hirtelen földre hullottak, és hódolóan körbeölelték.
Ekkor a Hókirálynő úgy döntött, hogy inkább visszavonul, és megpróbál egyedül élni a jégpalotájában. De a négy évszak nem engedte el őt. Összefogtak, és elhatározták, hogy megmutatják a Hókirálynőnek, hogy a négy évszak együtt csodálatosabb, mint külön-külön.
A Tavasz szépsége csupa színt varázsolt a jég világába, a Nyár melege és napfénye felélesztette a jégkirálynő szívét, az Ősz arany erdőket és gyümölcsöket varázsolt a különös tájra, míg a Tél finom hópihékkel Borította be mindezt, hogy különleges, fehér szőnyegévé változtassa.
A Hókirálynő először megijedt a változástól, de ahogy nézte, hogy működnek együtt, és mennyire csodás az összhang, úgy érezte, hogy valami különös melegség tölti el a szívét.
- Talán igazatok van – mondta rezignált hangon. – Talán a négy évszak szépsége együtt sokkal értékesebb, mint külön-külön.
Ettől a naptól kezdve a Hókirálynő nem csak a telet ölelte magához, hanem megtanulta, hogy a meleg napfény, a színes virágok, a hűvös őszi szellők és a csillogó hópihék mind egy varázslatos univerzumban élnek, ahol minden évszaknak megvan a maga helye és szépsége.
Így hát a Hókirálynő csodálatos palotáját nemcsak a jéghideg, hanem a színes virágok, a napfény és a gyümölcsök is megölték, és mindenki boldogan élt a négy évszak varázslatos országában.
Azóta, ha ránézel a világra, és látod a tavasz virágait, a nyár napfényét, az ősz leveleit és a téli havat, tudd, hogy mindez a csodás Hókirálynő és a négy évszak barátságának köszönhető. A négy évszak együtt varázsolta el a világot, és a Hókirálynő megtanulta, hogy a legnagyobb varázslat az összetartásban rejlik.
Vége
